Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Megjegyzések Lodovico Dondo Leonardo da Vinci Utolsó vacsorájáról készült másolatához

Lodovico Dondo Utolsó vacsora festményének néhány más részlete is igen fontos Leonardo művével kapcsolatban is. Az alakok közül néhány Leonardonak az Utolsó vacsorához készült rajzaival szoros hasonlóságot mutat és eltér bizonyos mértékben a falfestmény részleteitől, ahol éppen ezek a jellegzetességek nem tűnnek ki elég pontosan. Ezek közül a Júdás, a Bertalan és Jakab fej jellegzetességeinek néhány problémájára szeretnék kitérni. Leonardonak a windsori gyűjteményben levő Bertalan apostol rajzán (41. kép),

12 melyről már többen megállapították a klasszikus, római császárportrészerű jelleget, szerintem jól felismerhetően a római kolosszális bronz Constantinus fej (40. kép) profiljának jellegzetességei láthatók. E jellegzetességek Leonardonak néhány más rajzán is láthatók. A falfestményen azonban éppen a fal hibái miatt ezen a profilon az orr vonala nem tűnik ki pontosan, s igen sok másolat homorúnak mutatja. Ez is arra világít rá, hogy a festmény állapota — mely már korán elkezdett pusztulni — igen gyakran változott, s nem mindegyik másoló vagy szabad változatot készítő mester nézte meg eredetiben és alaposan a falfestményt. A helyszínen jól kivehetőek a jellegzetességek, bár a színek néhol elhalványodtak, a vakolat, a fal mégis megőrizte a formák jellegét, amit azonban csak a helyszínen lehet közelről meglátni, s ez már régebben is így lehetett. így pl. éppen a Bertalan apostol fejének domborúan megformált orrát (42—43. kép). Dondo festménye az összevetések alapján azt mutatja, hogy eredetiben is tanulmányozhatta Monsignori műve mellett Leonardo falfestményét is, mivel ezt a részletet is alapos helyszíni megfigyelés alapján festette. Arra is utal ez, hogy Leonardo windsori rajzai lényegében eredeti elképzeléseit mutatják. Másik igen fontos jellegzetessége Dondo festményének az alakok között Júdás

13 fejének a beállítása. Ez a fej, amely Leonardo falfestményén talán a legkevésbé őrizte meg az eredeti tervet, formát, a római márvány Constantinus fej emlékének alapján készült, megítélésem szerint, ahogy ezt a windsori gyűjtemény Júdás profilrajza is bizonyítja. Az anekdota, mely szerint Leonardo sokáig kereste, de nem találta meg a számára megfelelő Júdás figurát a város népe között, s a türelmetlen prior fejét szándékozott odafesteni — ahogy Morónak mondta — is azt mutatja, hogy Leonardo belső elképzeléseinek pontos megfelelőjét kereste az élő modellek között. Az elképzeléseit pedig nem utolsósorban formaeszményeinek megfelelően a római antik szobrok emlékei alapján tervezte megvalósítani. Júdás fejénél jellegzetes profil perdue-t látunk a windsori rajzon, a falfestményen ez azonban nem látható így. Júdás ülő helyzete — ahogy Péter egy kissé előbbre lökte és így a vízszintes sorból előreugrik — ez a beállítás azt kívánná, hogy a Krisztusra pontosan ránéző fej kissé elfordított profilban legyen ábrázolva. Júdás helyzetéből érthető az, amit a windsori rajz megmutat, 12 Leonardo da Vinci: Bertalan fejhez vázlat, vörös kréta, Windsor, 12584. sz.; A domború orrú Bertalan ábrázolások közé tartoznak a következő másolatok: Castellazzo freskó, Milánó mellett, 1514, tehát akkor készítették, amikor Leonardo még Milánóban volt. A Tongerloo-i Solariónak tulajdonított vászon, Monsignori és Dondo képe, majd Raphael Morghen metszete, mely a castellazzói másolatról készült Matteini és Appiani rajzokon alapul.; Homorú orrú Bertalan ábrázolás, néhány jellegzetes másolaton: Certosa di Pavia, Royal Academy, London.; Lomazzo, 1561. II. világháború alatt elpusztult, repr. Malaguzzi-Valeri: i.m. 604. repr.; Soutman metszete, Allmer metszete. 1:1 Júdásnak a márvány Constantinus-fejjel való összefüggéséről vö. PogányBálás, E. : Significations méthodologiques des sources antiques en renaissance art. Előadás a CIHA Bologna, 1979. szeptemberi kongresszusán, sajtó alatt.