Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Madonna Gyermekével: Lorenzo Ghiberti műhelyéből (?) származó terrakotta stílusa és keletkezési ideje. II. rész
kellett a műhelyben félretéve állania — melyik ismert munkájához készített előzménynek — mely alapján a budapesti szobrot készítő szobrász dolgozhatott? Ügy hiszem, szobrunknak Ghiberti munkáitól valóban eltérő kvalitása miatt tételezett fel egy, a mienkénél magasabb művészi tudással készített előzményt a Régi Szoborosztály katalógusa — tudománytörténetileg olyan kezdeményezések nyomán, amelyek a legtöbb, XV. század első negyedére, harmadára vagy felére helyezett terrakotta ülő Madonnát, túlhaladva Bode és Fabriczy dolgozatai, majd Schottmüller-féle katalógus nyomán Ghibertinek, vagy „Ghiberti műhelyének" történő attribuálásán, immár „firenzei"-nek neveznek. 15 Modello és kivitelezett szobor viszonyában sokkal kevésbé lehet eltérni az előzménytől, mint rajzban megadott, vázolt előtanulmánytól. A Ghibertinek tulajdonított bécsi, Albertina-beli rajz és a Krisztus ostorozása relief bronz kidolgozása közti különbség azt a tanulságot szolgálja, hogy a rajzvázlattól (vagy több rajzvázlattól) mindig nagyobb szabadsággal tértek el egy szobor kivitelezési-kidolgozási munkái során. lfi Mivel egyrészt, szoros kapcsolat figyelhető meg Ghiberti műhelyéből kikerült munkák és szobrunk között, másrészt a pontosabb megfelelések ritkábbak, feltételezem, hogy a budapesti terrakotta előzménye egy eltűnt rajzvázlat lehetett, s ennek terrakottába való átültetését nem is szükségképp Ghiberti műhelyében végezték. Balogh Jolán 1931-es tanulmánya óta a Kress Collection Alázatosság Madonnáját is megismertük (35. kép). 17 Márványszobor ez, de úgy tűnik, hogy az anyagok különbözősége ellenére is, a lágy, puha formákkal, kézfejek karakterével a szobor rokonítható a budapesti terrakottával. E sorok írója nem látta személyesen a washingtoni szobrot — így nem tud, de nem is kívánhat a szobor mesterkérdéséhez hozzászólni. Mégis emlékeztet arra, hogy pesti szobrunkat a szakirodalom már nem egyetlen esetben kísérelte meg Quercia szobrászaténak hatáskörébe bevonni. A budapesti terrakotta dolgozatainkban elemzett részei; a kezek, a Madonna profilja, a Gyermek anatómiája, távolítják e munkát szemünkben Ghiberti jólismert, kompakt, klasszikus formáitól. Utaltunk terrakottánk kissé nagy kézfejeire, tenyértől felfelé görbülő, elálló hüvelykujjára. Alábbi gyűjtésből kiviláglik, hogy a kézfejek kissé nehezülő, egybefogott, sommázott formája, kevéssé elálló, elhajló ujj sokkal gyakoribb Jacopo della Quercia művein, mint Ghibertinek A sort kezdhetjük egyszer Querciának, máskor di Corinak, hol pedig Turinonak tulajdonított, fent idézett, Amerikában őrzött 15 E tudománytörténeti szakasz kicsengése még Krautheime r, R.: „Ghibertiana". The Burlington Magazin, LXXI. (1937) 68. sköv. Valentiner, P.: Donatello and Ghiberti. Studies of Italian Renaissance Sculpture. London, 1951. 23—69. (A cikk az 1940. III. 204. sköv. Art Quarterly cikkének újranyomása.) Az általában egészalakos, vagy félalakos terrakottaszobrokra nézve — a „század második negyedéből" — a kutatás mai helyzetét és álláspontját tükrözi Pope-Hennessy, J.: Italian Gothic Sculpture. London, 1955. 215—17; Uő. : Catalogue of the Italian Sculpture in the Victoria and Albert Museum. London, 1964. I. Text Nr. 56—57, 65—68; Middeldorf, U. : Sculptures from the Samuel H. Kress Collection, Europaen Schools. Forteenth to Nineteenth Century. London, 1976. 13—14. 111 A lap szerzőségéről és datálásáról az irodalmat összefoglalja, a kérdést a rajztörténet szempontjából elemzi : D e g e n h a r t, B. — Schmitt, A. : i. m. Bd. 2. 168. sz. 17 R a g g h i a n t i, C. L. : La mostra di scultura italiana antica a Detroit in: La Critica d'Arte, 1938. 181; Urbano da Cortona V a 1 e n t i n e r, W. R. : Catalogue of Italian Gothic and Early Renaissance Sculptures. Detroit, 1938.: Giovanni di Turino; Seymour, Ch. — Swarzenski, H.: A Madonna of Humility and Quercia's Early Style. Gazette des Beaux-Arts, 30. (1946) 129—152; Bravo, C. del: i.m. 33: Giovanni di Turino.
