Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)

Madonna Gyermekével: Lorenzo Ghiberti műhelyéből (?) származó terrakotta stílusa és keletkezési ideje. II. rész

Humilitás Madonnával. További példák, immár Quercia művei között: a luccai poliptichon, valamint a bolognai lunetta Madonnája. Míg Ghibertinél Anya és gyermekének ilyen szoros egymásmellettisége és közelsége egyetlen más munkán sem található meg, pl. Quercia San Petronióra készített Menekülés reliefen Anya és Gyermeke ugyanolyan szorosan hajol össze fejükkel, mint a budapesti vizsgált szobron. Jellemzőnek tartjuk végül azt is, hogy a Fonte Gaián és a bolognai lunettán olyan beállításokat figyelhetünk meg, melyek hasonlóak a pesti terrakottáéhoz : nem az alak törzsének középvonala, de a bal térdnek középvonalként való kiválasztása adja az ülő szobor tengelyét. Így a teljes nézet az oldalsó redőelrendezést is láttatni engedi. Ghibertinél egyszer, a Háromkirályoknál fordul elő ez az „elfordított" 3/4-es elrendezés, Querciánál ellenben gyakorta használt, választott, szándékolt beállítás. Felmerül tehát a kérdés, nem gyümölcsöző-e szobrunkat megfigyeléseink alapján Jacopo della Quercia körébe utalnunk; feltevésként, jelezve azt, hogy távolabbi Ghiberti-vonások, és á firenzei 1415—25 közti jellegzetességek továbbélnek rajta? E megfontolások alapján a budapesti Szépművészeti Múzeum terrakottáját egy 1425—30 között készült szobornak tartom, amely 1415—20 közti aktualitásokat ismétel. A mesterkéz kérdésének megválaszolása további kutatásokat igényel. EISLER JÁNOS