Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Pheidias Boiótiában
és egy Brüsszelben (12. kép). 07 A három maszk feltűnő jellegzetessége, hogy a haj kidolgozására a préselés után került sor: az agyagszobrász a mintázófával húzott barázdákkal a középen elválasztott frizurának enyhén hullámzó ritmust adott. A legaprólékosabb gonddal a budapesti darab van kivitelezve, a brüsszeli terrakotta haja impresszionisztikus mintázású. A Szépművészeti Múzeumban levő replika hátoldalán, a homlok alsó részétől kezdve, utólag tapasztott, számos ujjlenyomatot őrző agyagrétegek arra engednek következtetni, hogy az eredeti öntőminta felső része megsérült, s emiatt a hajat és a stephanét az agyagszobrász külön, szabad kézzel mintázta meg, s illesztette az archoz. A negatívot ért baleset feltevését erősíti meg közvetve az egykori Loeb-gyűjtemény maszkja Münchenben, amely az előbbiekkel azonos méretű, szakálla és bajsza azokéval fürtrőlfürtre megegyezik, azonban a haja is negatív formából származik. 68 Amennyire fénykép alapján megítélhető, ugyanebből az ép öntőmintából került ki egy, Alexandriában töredékesen kiásott maszk. 69 Végül nyilvánvaló műhelykapcsolat fűzi a csoporthoz a Louvre-nak az előzőknél nagyobb méretű maszkját, amelynek haja több sor csigából áll, két oldalt szőlőfürtökkel a lecsüngő tincsek között, s plasztikus palmetta-frízzel díszített stephanét visel (15. kép). 70 Ez a terrakotta megerősíti a már említett értelmezést, vagyis, hogy a boiótiai szakállas maszkok Dionysost ábrázolják, azzal a megszorítással, hogy az attribútum nélküli példányok meghatározott kultusz keretei között más jelentést kaphattak. 71 A felsorolt darabokat számos kutató a pheidiasi művészettel hozta kapcsolatba, sőt volt, aki az olympiai Zeus visszfényét igyekezett leolvasni róluk. 72 Ennek az elképzelésnek az illuzórikus voltát aligha kell külön bizonyítani, s a józanabb felfogásnak már a század eleje óta voltak hívei: Sieveking a müncheni maszk heterogén stílusjegyeit emelte ki. 73 Ilyen előzmények után azonban nem meglepő, hogy a típus keltezése a szakirodalomban 77 ' az i. e. V. század közepe és az i. e. IV. század eleje között ingadozik. Ebben a vitában, amely stilisztikai természetű érvek alapján nem dönthető el, a leletegyüttesbe tartozó boiótiai terrakották köréből remélhetők új szempontok. Kiindulási pontot a klasszikus kori boiótiai női büszt-protoniék körében találunk, minthogy a csoport egyik képviselője — itt egy baseli példány képét közöljük (16. kép) 75 —, Halaiban i. e. 420—390 között elföldelt halott sírjából került elő. 76 A Louvreban őrzött, az előbbivel egykorú női maszk stephanéján (17. kép) 77 a fentebb már említett fi7 Musée Royaux d'Art et d'Histoire A. 1920. — A fényképért a múzeum igazgatóságának tartozom hálás köszönettel. li8 Sieveking, J.: Die Terrakotten der Sammlung Loeb. I. köt. München, 1916. 9, 13. t. 1. kép. liy Expedition Ernst von Sieglin, II, 2, Lipcse, 1924. 53. t. 2. kép. 70 Mollard-Besques, S. : i.m. 97, C 85. sz., 70. t. 71 Schmaltz, B.: i. m. 131. 72 Vö. a 11. és a 70. jegyzetben idézett irodalommal. 7:1 L. a 68. jegyzetet. 74 L. a 11., a 66. és a 70. jegyzetben idézett irodalmat; továbbá Schmaltz, B.: i. m. 131. 75 Basel, Antikenmuseum 321 = Kunstwerke der Antike, Sammlung Robert Käppeli, Kunstmuseum, Luzern, 1963. Terrakotten C 3 (képpel). A darab fényképnegatívja I. Rácz (Helsinki) ajándékként került a budapesti Szépművészeti Múzeum fotóarchívumába. 7,i Goldman, H. — J o n e s, F.: Hesperia 11 (1942) 397, IV-a-18, E-csoport (i. e. 420—390), XVI. t. 77 Mollard-Besques, S.: i.m. 97, C 84. sz., 69. t.
