Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 56-57. (Budapest, 1981)
Pheidias Boiótiában
A két athéni protomé alapján tehát kétségtelen a budapesti maszk boiótiai eredete. Ezen túlmenően még egy mozzanat érdemel figyelmet, anélkül, hogy perdöntő értéket tulajdonítanánk neki. Annak a jellegzetes, vöröses színű agyagnak, amelyből a három terrakotta készült, nem Tanagrából vagy Thébaiból, hanem Észak-Boiótiából, Phókisból vannak jó párhuzamai. 23 Minthogy a tárgyalt darabok leletkörülményei ismeretlenek, keltezésükhöz kiindulási pontot a stílusvizsgálattól remélhetünk. A budapesti maszkot méltatói közvetve, 24 vagy közvetlenül 25 a pheidiasi művészettel hozták kapcsolatba. A darabra vonatkozó szakirodalomból megkülönböztetett figyelmet érdemel Schmaltz elemzése, amelynek tárgya egy, a thébai Kabirionból előkerült terrakotta maszk. 26 Ezt az analízist ugyan módszertani meggondolásból jogos kritika érte, 27 gondolatmenete azonban abban az értelemben elfogadható, hogy a Kabirionból származó maszk, valamint a Schmaltz által annál kissé fiatalabbnak tekintett budapesti terrakotta a pheidiasi művészet stílusjegyeit tükrözi. 28 A feltételezhető nagyplasztikai előkép meghatározásával kapcsolatban azonban egy gyakorlati és egy elvi nehézségre rögtön utalni kell. Minthogy a budapesti maszk kiterítve van ábrázolva, bizonyos elemeinek (homlokrész, szemüreg formája stb.) körplasztikákkal való összehasonlítása csak illuzórikus következtetésekhez vezethet. Továbbá a ma ismert klasszikus kori boiótiai koroplasztikai emlékanyag alapján helytelen volna abból kiindulni, hogy a korszak agyagszobrászai a szó szoros értelmében másolni igyekeztek volna a választott előképet. 29 Figyelembe véve az arc karakterét, a haj- és a szakállábrázolás stílusát, továbbá a köpeny viselésének a módját, a terrakották feltehető nagyszobrászati mintaképéről a római kori replikáknak az a csoportja ad képet, amelynek kulcsfigurája a drezdai „Zeus" (10. kép). 30 Ha abból indulunk ki, ami ennek a sokat vitatott alkotásnak a megítélésében opinio communisnak mondható, vagyis, hogy a márványszobor egy Parthenón-kori bronz eredetinek a leghitelesebb másolata, 31 akkor a protomékat részletről-részletre ennek a fejével kell összehasonlítani. Az összevetésből érdekes megfigyelések adódnak. Feltűnő, hogy a terrakották haja és szakálla a drezdai istenszoborénál sokkal stilizáltabb, leegyszerűsítettebb. Továbbá megkülönböztetett figyelmet érdemel az a tény, hogy a „Zeus" sűrű hajfürtjei a fület teljesen elfedik, a protomékon viszont világosan jelölve van. 32 A haj- és szakáll ábrázolás kvalitás-különbségét csábító volna 23 Anyagvizsgálatok híján a megfigyelések értéke nem ellenőrizhető. Vö. a különböző idézett anyagfajtákhoz: Szabó, M. : SzMKözl i. m. 14—15.; 1. továbbá a Kabirion-terrakották szemszögéből: Schmaltz, B.: i. m. 4, 15. jegyzet. 24 L. a 12. jegyzetet. 25 L. a 11. jegyzetet. 26 S c h m a 11 z, B. : i. m. 128—129, 347., 27. t. 27 Paul, E. : i. m. 37. — Paul tévesen a 346. számú terrakottát idézi. 28 S c h m a 1 1 z, B.: i. m. 129, 672. jegyzet. — Schmaltz végeredményben nem keltezi egyértelműen a Kabirionból származó maszkot, így nem világos, hogy a budapesti maszk esetében az „etwas spätere" abszolút értelemben mit jelent. 2!) Ehhez 1. a 8—9. jegyzetet. — A legfontosabb típusokhoz 1. H o 1 z h a u s e n, H. J.: i. m. passim; Schmaltz, B.: i. m. passim. 30 L. mindenek előtt: Curtius, L.: Zeus und Hermes. München, 1931. 21 skk., 2—3.; Des pin is, G. I.: Simvoli sti meleti tu ergu tu Agorakritu. Athén, 1971. 132— 142, 106—107. t. — A szobor állapotával kapcsolatban igen lényeges Curtius megállapítására utalni: „eine der am besten erhaltenen Kopien" (i. m. 21). — A budapesti maszkot már Oroszlán a drezdai „Zeusszal" vetette össze (idézve a 11. jegyzetben). 31 Vö. G. B e c a 11 i találó megfogalmazásával. (Problemi fidiaci. Milano—Firenze, 1951. 157.) 32 Vö. Curtius, L. : i. m. 22.
