Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)
XVIII. századi olasz rajzok
De Mura tanítványa volt, az ő hatásuk meghatározó lett művészetének alakulására. A szakirodalom, mely az utóbbi években kezdett alaposabban foglalkozni a művész munkásságával genovai 21 és római 22 működéséről tesz még említést. Cestaro azonban főként Nápolyban dolgozott, hol főúri és egyházi megrendeléseknek tett eleget. Legkiemelkedőbb alkotásai között említik a nápolyi SS. Filippo e Giacomo templom 1757—59 között készült freskóit, valamint a Palazzo Reale számára készített, 2 '' ma már elpusztult műveit. A stuttgarti olajvázlat megvalósult-e, mint nagyméretű oltárkép, nem tudjuk. Lehet, hogy ismeretlen helyen lappang, vagy elpusztult az idők folyamán, talán kivitelezésre sem került. Minden esetre a jelenet színpadszerű felépítése szoros kapcsolatban áll a XVIII. századi nápolyi barokk festészet monumentális alkotásaival. Főleg a Solimena és De Mura művein megfigyelhető teátrális beállítással és szerkeszkesztésmóddal hozható összefüggésbe, amit az erős világítási effektusok még hangsúlyosabbá tesznek. Az alakok Solimena jellegzetes típusú figuráival rokonok, megformálásukat tekintve azonban De Murát követik. Az egyszerű közvetlenséggel megjelenített alakok mégis különböznek Cestaro mestereinek klasszikusabb felfogásától, s éppen ezáltal jellemzőek egyéni ábrázolásmódjára. A Körülmetélést ábrázoló kép és a nápolyi SS. Filippo e Giacomo templomot díszítő festmények összevetése a Cestaro műveivel behatóan foglalkozó Nicola Spinosát arra a megállapításra vezették, hogy a stuttgarti olajvázlat — és így hozzátehetjük, hogy a budapesti rajz is —, nem sokkal a nápolyi freskók előtt az 1750-es években készülhettek. 2 ' 1 A budapesti lap Cestarot, mint rutinos rajzolót ismerteti meg velünk. Rajzoló módszere igen kifejező, amint a fény- és árnyékfoltok segítségével formálja meg alakjait. Először halványan krétával vázolta fel a jelenetet, majd néhány párhuzamos vonással jelezte az árnyékolt felületeket, s ezeket világosszürkével lavírozta. A fehéren hagyott papír és az ecsettel szürkére festett területek plasztikussá teszik figuráit, amit még azzal fokozott, hogy a kontúrokat helyenként tollal erősítette meg, így hangsúlyozva a világos és sötét foltok kontrasztját. A budapesti lap jellegzetes karaktere a további kutatások folyamán biztos alapot nyújt az eddig ismeretlenül lappangó, vagy újabban előkerülő Cestaro rajzok felismeréséhez. 1975-ben vételre ajánlottak fel múzeumunknak egy nagyméretű, szép és érdekesnek látszó rajzot (45. kép). 25 A lap XVIII. századi, gyakorlott kezű művésztől származik. Aprólékos kidolgozásával, precíz vonalrendszerével, jellegzetes árnyékolásmódjával — amit a vonások vastagításával és sűrítésével ért el —, a tájkép-szerkesztés biztonságával, a perspektíva érzékeltetésének grafikus módszerével, úgy tűnt, hogy alkotója jártas volt a rézmetszés és rézkarcolás technikájában. A lapot esetleg metszetet előkészítő rajzként készítette. A művész a tájat horizontálisan tagolta, ebből következik, hogy az erőteljes vonásokkal rajzolt keskeny előtér a széleken álló fával és sziklával, mintegy keretbe foglalja a képet. A folyó vízének világos foltja körülöleli a középtérben 21 Dizionario Enciclopedico B o 1 a f f i ... : i. h. 22 Ewald, G. : i. h. 23 Spinosa, N. : La pittura napoletana da Carlo a Ferdinando IV di Borbone. Storia di Napoli. Vol. VIII. Torino, 1970. 453-. 24 Ewald, G.: i. h.; Civilta del '700 a Napoli. 1734—1799. Vol. I. Firenze, 1979. Nr. 129. 25 Ltsz.: K. 75.11, tollrajz, 317x523 mm.
