Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)
Sevres 50-festő?
nagyobb fül alatti növénydíszek elemzése. A Fehér Arc-festő amphoráinak és situláinak jellegzetes fül alatti dísze a palmetta-fa egy változata, egy páros és egy különálló spirálissal, a közökben fél-palmettákkal, az indákon és leveleken gyakran fehér járulékos színnel festett pontokkal és vonalakkal. A* budapesti és baranellói amphorának ez a palmetta-fája (9. és 14. kép) nemcsak a korábban is a Fehér Arc-festőnek tulajdonított vázákon gyakori, 19 hanem ezt ismerhetjük fel a Yale-amphorán is (11. kép), perspektivikus hatást keltő felhajló végű levelekkel és a palmetta-fa tövében akanthus-levelekkel, szokatlanul gondos kivitelben. A sèvres-i és a torontói amphorán, amelyek a „Sevres 50-festő" nevét viselték, egészen más típusú ornamentikát találunk: az ún. palmetta-akrotériont, 20 két egymás fölé helyezett palmettával és azokat keretező, spirálisba csavarodó indákkal. 21 Ez a motívum is jól ismert azonban a Fehér Arc-festőnél, csak elsősorban nem amphorákon, hanem hydriákon alkalmazta, amire különösen jó példa egy budapesti vázája (16. kép); a hátsó fül alatti növénydísz csak abban különbözik a sèvres-i amphoráétól, hogy a vázaforma által megszabott szélesebb felületen a festő széjjelebb húzta a fölső palmettát keretező indákat. 22 Ugyancsak a budapesti váza ad példát a „Sevres 50-festő" torontói amphorájának nyakát díszítő palmettára is, keretbe foglalva, alján két volutával, csak a hydrián, megint a felület nyújtotta lehetőségnek megfelelően, a két oldalsó fül alatt rézsútosan festve jelenik meg (17. kép). Mindez nyilvánvalóvá teszi, amit a budapesti és baranellói amphora összevetése már magában is bizonyított, hogy a „Sevres 50-festő" teljes munkássága integrálható a Fehér Arc-festőébe, mint önálló festőről nem beszélhetünk róla. Más, és további vizsgálatot érdemlő kérdés, nem érdemes-e a korábban neki tulajdonított négy vázát külön alcsoportként elkülöníteni a Fehér Arc-festő munkásságában, esetleg mint annak korai szakaszát, ahogy Trendall felvetette. 23 Egyelőre a budapesti amphora nem választható el későbbi műveitől, úgyhogy egyértelmű válasz a kérdésre aligha lehetséges. Van egy további tanulsága is annak, hogy a Sèvres 50-festő művei beolvadtak a Fehér Arc-festő oeuvre-jébe. Trendall az AV I-egységen belül két csoportot különített el, a Fehér Arc- és a Frignáno-csoportot, és a Sèvres 50festőt az utóbbiba sorolta. 2 ' 1 A fentiek alapján úgy látszik, hogy a két csoport szigorú szétválasztása az AV I-en belül sem stilisztikai, sem pedig ikonográfiái szempontból nem tartható fenn. Könnyen lehetséges, hogy további anyag bevonásával még jobban egyszerűsödik majd a második capuai iskola e csoportjá19 Többek között LCS, 382, 156. sz. és CVA Milano, Mus. Civ. 1, IV E, pl. 1,1; LCS, 382, 156a. sz. és CVA Schwerin, pl. 51,3; LCS, 382, 157. sz. (közöletlen). 20 Erről Jacobsthal, P.: Ornamente griechischer Vasen. Berlin, 1927. 128— 130; Campaniába apuliai közvetítéssel jöhetett. 21 CVA Sevres, pl. 38,8. 22 Ltsz.: 51.40; LCS, 691, 3/l41a. sz.; CVA Hongrie 1, pl. 45. Még közelebb áll a sèvres-i amphoráéhoz a festő egy bostoni hydriájának hátsó növénydísze- LCS, Suppl. I., 69. 139a. sz.; Burlington Magazine 112 (1970) II, fig. 108. 23 1979. november 26-án kelt levelében. 24 Az AV I csoportról: LCS, 377—397; Suppl. I., 68—71 és Suppl. II. London, 1973. 214—219 (újabb attribuciók és problémák).
