Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)
Egy Késői kori múmiakoporsó restaurálása
EGY KÉSŐI KORI MÜMIAKOPORSÓ RESTAURÁLÁSA A Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményében a Késői korból származó egyik múmiakoporsó, Di-Her-iaut koporsója 1 az egyetlen olyan példány, amely technikai felépítésében eltér a többitől. 2 A faalapra közvetlenül két rétegű finom szövésű vásznat vontak, amelyet stukkóalapozással láttak el. Ezt a felületet földfestékkel színezték. A koporsótest lapos kiképzésű, teljesen zárt forma, az alj alacsonyabb, a fedélrész magasabb. Mindkét rész favázát több darabból állították össze. A koporsófedél fejrészét hét darabból illesztették össze, keresztirányú rögzítőcsapokkal. Külön mintázták meg a szakállat és a füleket. A füleket a maszkra helyezett parókára rögzítették. A törzset öt darab falapból, a lábrészt kilenc részből alaktíották ki. A koporsóalj fejrészét három darabból, a hátoldalon a parókát és a középrészt, a talpig egy lapból faragták. Az alj fenékrészét határoló oldalrészeket — a válltól a talpig — két-két lápból, a lábrészt három darabból készítették. Az aljnál és a fedélnél a hosszirányú falapokat ellentétes élekbe helyezett lapos csapokkal nyílásokba mélyesztve illesztették. A külön megmintázott részeket (maszk, szakáll, paróka, toldalék fák) négyzetes faékekkel rögzítették a vázra. A koporsófedél az aljhoz négy lapos facsappal illeszkedik; a koporsót ezekkel zárták le. A kétrétegű vásznat gyantás anyaggal ragasztották a fára, de előzőleg a fa hibáit, egyenetlenségeit — főleg a koporsófedélen, különösen a parókánál és a lábrésznél — vakolatszerű anyaggal hozták szintbe. A fa szintkülönbségeinek ily módon történő kiegyenlítése a koporsó restaurálása előtt, a levált vászonréteg alatt volt látható. A vászonréteg felületén az alapozás és a festék vékony, de egyenletes réteget alkot. A koporsófedélen az okkersárga alapszín és az okkervörös arcszín uralkodik. Az egyiptomi kékkel meghúzott kontúrvonalakon belüli díszítéseket, valamint a fehér alapozású mezőben levő írásjegyeket, kék, piros, zöld, fekete és fehér színekkel festették. A koporsófedél belső oldala és az alj kívül és belül is fehér festésű. Az alj külső részén a paróka és az írásjegyek színezése megegyezik a fedél színeivel. 1 Lelt. sz.: 51.2097/1—2. M.: 1,79 m.; Sz.: 0,48 m a mellnél. — Fa színes festéssel. — Lelőhelye ismeretlen. A múmiakoporsó tudományos feldolgozását ld.: Varga, E.: Egy késői kori múmiakoporsó. A Szépművészeti Múzeum Közleményei, 51. szám. Budapest, 1978. 185—191. Dr. Varga Edith egyiptológusnak, az Egyiptomi Osztály vezetőjének szíves segítségéért és tanácsaiért itt mondok köszönetet. A felvételeket A. Szenczi Mária készítette. 2 Általában közvetlenül — a vászonréteg nélkül — a stukkó alapozással bevont fakoporsóra festettek.
