Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 55. (Budapest, 1980)
Onuris és Mehit bronzszobra
zolt Mehit is megjelenik. 5 Domborműves megjelenítéseik jelen esetben csak korlátozott mértékben szolgálhattak összehasonlítási alapul, mivel a sztélékre vésett, vagy a görög-római korban gyakrabban megörökített istenpár jelentése az általunk tárgyalt votiv szoborral csak távoli összefüggésben áll. Az egyiptomi ábrázolóművészet bő kezekkel osztott attribútumot Onurisznak. A fejdísz, a ruházat, legfőképp pedig a kéztartás sokmindent elárul az isten jellegéről. Általános vélemény szerint mindkét kezével lándzsát tart, mellyel ferdén bal oldalra maga elé döf. fi Ez az értemezés az isten egyik legfontosabb mitológiai szerepkörével állna összhangban: Az egyiptomi mitológia korán összefüggésbe hozta Onuriszt a sólyomfejű Hórusszal, aki Széth által elrabolt szemét harccal szerezte vissza. 7 A kapcsolat alapja, hogy az ősi felfogás szerint Onurisz, Thinisz istene, vadászként zsákmányolt magának társat az oroszlánfejű Mehit istennő személyében, — tehát eredetileg is a „távolit hozó" szerepkörben jelentkezett, 5 ami most a „szemet hozó", hangsúlyozottan harcias szereppel bővült. Megkönnyítésül szolgált, hogy a Hórusz-szem egyébként is kapcsolatban állt a nőstény oroszlánnal, jelen esetben Mehittel lehetett azonos. 9 A sólyomfejű Hórusz ősi ábrázolásai közé tartozik a felemelt karú „lándzsatartó"-típus, szobrain gyakran maga a lándzsa, 10 ill. a széthi ellenséget megtestesítő, leszúrandó állat 11 is megmaradt. Ez a felemelt karú típus vált Onurisz egyik megjelenési formájává, a harcos Hórusz elnevezése, — Hr Tm3C , „Hórusz, az Erőskarú" —, pedig egyik gyakori melléknevévé. 12 Az újbirodalomban, mint diadalmasan megtérő hőst tisztelték, aki „örömét leli a harcban", s elpusztítja Egyiptom és Ré ellenségeit. 13 A görög-római korban gyakran nevezték a „Lándzsa Urá'-nak. 14 Ránkmaradt szobrairól viszont egyöntetűen hiányzik mind a lándzsa, mind a széthi állat. Mivel a kézben tartott tárgyat általában külön öntötték, igen könnyen elveszhetett. Az is igaz, hogy az egyiptomi szobrászatban az eszközt csupán a tartás, esetleg a befúrt vagy átfúrt öklök egyértelműen felidézik, a jelzett tevékenység egész jelenet helyett állhatott. 15 Mégis gyanút keltő, hogy az Onurisz-szobrok döntő többségénél, így a miénknél is, az öklök állása, ill. — ahol ilyen van — a furatok iránya által meghatározott egyenesek 130—160 5 Onurisznak fogadalmi, valamint függesztő karikával ellátott 8—10 cm magas bronz-szobrocskáit ismerjük. Kőből is készültek szobrai, pl. D a r e s s y, G. : Statues des divinités. (Cat. Gén.) Kairo, 1905 — 6. I. 9 II. tábla, (mészkőszobor Hermonthiszból) ; vö. még-30. jegyzet. 6 vö. Roeder, G.: Ägyptische Bronzen werke. Glückstadt — Hamburg — New York,, 1937. §§ 9, 113, 400, 427; S t e i n d o r f f , G.: Catalogue of Egyptian Sculpture in the Walters Art Gallery. Baltimore, Maryland, 1946. 128; M o g e n s e n, M.: La collection égyptienne de la Glyptothèque Ny Carlsberg. Copenhague, 1930. I. 25. 7 Junker, H.: Die Onurislegende. Wien, 1917. 13sk, különösen 50skk; Bonnet, H.: Reallexikon der ägyptischen Religionsgeschichte. Berlin, 1952. 545skk. 8 Nevének eredeti jelentése: „Aki a távolit hozza", vö. Junker, H.: i. m. 5skk, 13, 130. 9 Mehit istennő nevének lehetséges értelmezéséhez vö. Junker, H. : i. m. 29skk; Bonnet, H.: i. m. 445; legújabban L. K.: Mehit. Lexikon der Ägyptologie. Wiesbaden, 1980. col. 5—6. 10 Roeder, G.: Ägyptische Bronzenfiguren I —II. Berlin, 1956. II. 13. tábla e. 11 Roeder, G.: i. m. 83. tábla/e. 12 Junker, H. : i. m. 19sk. 13 B o n n e t, H. : i. m. 545skk. 14 vö. pl. Junker, H. : i. m. 1—11. 15 vö. Roeder, G. : Ägyptische Bronzen werke. § 400.
