Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 54. (Budapest, 1980)
Francia reneszánsz Krisztus-fej
koponyarésztől elválasztja s valószínűleg a fejtetőre mért ütés következményeként jött létre —, arra vallanak, hogy bizonyára háborús eseményekkel kapcsolatos tudatos rombolásról van itt szó. A nyak alsó részén a gipsz kiegészítések arra mutatnak, hogy idővel az önmagában is szép Krisztus fej műgyűjtőhöz kerülhetett, s itt bizonyos kiegészítéseket eszközöltek rajta. Még múzeumunkba való bekerülése idején is talajból származó földes, homokos szennyeződés volt észlelhető a hajban, ami a műtárgy hosszas hányatott sorsára vall. A szakáll alsó részén az áll alatt a földpát és rákövesedett földmaradvány annak a bizonyítéka, hogy hosszabb ideig talajban volt, vagy hosszabb ideig talajjal érintkezett. A terrakotta-fejen kréta alapozás és festéknyomok láthatók a homlokon és a nyakon. Valószínűleg az egykori teljes szobor festett volt. A Szépművészeti Múzeumba a műtárgy Szentendréről (Pest megye) került be. Magántulajdonban volt/' régebbi provenienciát sajnos az eladó nem tudott velünk közölni. Az első leltárkönyvi bejegyzésben, 1966-ban Balogh Jolán kérdőjellel nevezi olasz mester munkájának és a 17. századra datálja. Ugyanígy megkérdőjelezi olasz eredetét a Szépművészeti Múzeum Régi Szoborgyűjteményéről írt alapvető katalógusában is 5 s a felületkezelés lágysága miatt kérdőjellel felveti a 18. századra való datálás lehetőségét is. Nem véletlen, hogy az olasz szobrászat kiváló ismerője, Balogh Jolán, az általa megvásárolt, magas kvalitású szobortöredéket mindkét esetben feltételesen helyezte csak el az olasz művészeti körben, bár olasz hatásra hivatkozik. Nagyon figyelemreméltó katalógusában az a néhány sor, melyben a michelangelói Krisztus típus reminiszcenciáira utal szobrunkon, s amely soraiban a vatikáni Pietà Krisztus fejének egy konkrét nézetére hivatkozik. 6 Valamely szobor fejtöredékének meghatározása a hozzátartozó teljes szoborcsoport ismerete nélkül nem könnyű feladat, mégis vállalkozni kívánunk erre, mivel igen kvalitásos alkotásra hívjuk fel vele a kutatók figyelmét, s esetleg tanulmányunk eredményeként szobortöredékünk vagy az egykori teljes szobor korábbi sorsára is fény derülhet. Balogh Jolán azzal, hogy szobrunkat feltételesen az olasz művek közé helyezte, kifejezte egyrészt azt, hogy nem sorolhatja be határozottan az olasz munkák közé, másrészt viszont arra is utalt, hogy az olasz hatás itt nem külsődleges, hanem valamely valószínűleg latin kultúr- és nyelvterületről származó mester belső művészi törekvéseivel egyezik. Műtárgyunkon Michelangelo Krisztus típusának reminiszcenciáira utalni valóban helyénvaló. Ilyen reminiszcenciák és a 16. századi olasz művészet inspirációi élnek a francia reneszánsz egyik jelentős szobrászának Germain Pilonnak a művészetében, 7 akinek alkotásaiban számos, a mi műtárgyunkkal rokon vonást fedezhettünk fel. Germain Pilonnak a Louvre-ban látható kiváló bronz domborművére kívánunk itt hivatkozni (30. kép), mely „Krisztus sírbatétel"-ét ábrázolja és amely a Sainte Chaterine du Val des Écoliers templomból való, s amelyet a mester 4 Varró Bálintné szentendrei lakos (Pest megye) adta el a szobrot múzeumunknak. 5 Balogh, J. : Katalog der ausländischen Bildwerke des Museums der Bildenden Künste in Budapest. IV—XVIII. Jahrhundert. Budapest, 1975. I. Nr. 261., 189—190.; II. 311. és 312. kép. 8 T o 1 n a y, Ch. : Michelangelo. I. The Youth of Michelangelo. Princeton, 1947. 35. kép. 7 Terrasse, Ch.: Germain Pilon. Paris, 1930. 95, 104.; V e n t u r i, A.: Storia dell'Arte Italiana. X. La sculture del cinquecento. Milano, 1936. II. 680.
