Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

NYERGES ÉVA: Corrado Giaquinto újabban meghatározott műve

CORRADO GIAQUINTO UJABBAN MEGHATÁROZOTT MÜVE A Szépművészeti Múzeum 1975-ben a XVIII. századi nápolyi—római iskola neves mesterének, Corrado Giaquintonak egy újabb festményével gyarapodott. A molfettai mestert korábban gyűjteményünkben a római San Lorenzo in Damaso templomban levő freskójának egy vázlata

1 és a Festészetet allegorizáló nőalakja képviselte.

2 Az 1975. évi vásárlással az „Angyali üdvözlet" Gábriel arkangyalt ábrázoló alakját szerezte meg a múzeum, amely bár „Olasz festő, 1760 körüli műve" meghatározással került leltározásra, azonnal felmerült Corrado Giaquinto szerzőségének kérdése.

3 Festményünk bal profilba fordított fejjel, felhőkön térdelő angyalt ábrázol (134. kép), akinek jobbja mellmagasságban, felfelé emelt tenyérrel, szétnyíló ujjakkal látható. Mellkasa kissé a szemlélő felé fordul, s baljában valamivel mélyebben, hüvelyk- és mutatóujja közé csípve, finom mozdulattal egy szál liliomot tart. Az angyal jobb szárnya lefelé hajló alakban a háta mögött eltűnik, míg bal szárnya a magasba nyitott formában rajzolódik ki, de a szárny befejezetlen alakja jelzi, hogy a képet itt megcsonkították. Deréktól lefelé ismét oldalnézetben látjuk az arkangyalt, akinek csupán bal, sarus lába ábrázolt a gomolygó felhők között. A festmény színeiről csak hozzávetőleges képet alkothatunk, mivel az egész felületet erős sárga lakk fedi. Az angyal barna szemű, világosbarna hajú, széltől kissé borzolt göndör fürtjein sárga fények csillannak meg. Fehér ingén az árnyékok kékesek. Ingét a nyak körül gyöngysor szegélyezi, bal vállát aranyhímzés díszíti. Jobb válláról lilás-rózsaszín szalag vetődik mellére, amely deréknál megfordul és ott Veronese zöld, a szalagot ezüstös bordűr szegélyezi. Derekán aranyló okkersárga drapéria fonódik össze, amely a jobb karon, az árnyékban sötétbarna tónusokban látható. A szárnyak fehér és kékeszöld színekből, a végek felé szürkésfehér árnyalatokba mennek át. Saruja szintén Veronese zöld. A liliom a természeti színeknek megfelelően ábrázolt. A felhő kékesszürke, a háttér a felhő alatt sötét kékesbarna, az angyal mögött világos sárgásbarna. A kép felületét alaposabban megvizsgálva kitűnik, hogy az angyal nyakánál az ingen elöl egy borsónyi felületen a festék lepergett. A galamb, az arkangyal és a liliom rendkívül könnyed, gyors technikával készült, a bozzettok 1 Mózes átveszi az érctáblákat, mennyezetvázlat. Vétel 1970-ben. Ltsz. 70.7, olaj, vászon, 49,5x73,5 cm. Irodalom: Bulletin du Musée Hongrois des BeauxArts, 38 (1972). 85. (56 kép), majd ugyanott 41 (1973) 72. Kiállítva a Maulbertsch és kora című kiállításon, 1974-ben Budapesten a Szépművészeti Múzeumban. Garas, K.: Franz Anton Maulbertsch és kora. Budapest, 1974. 12. 2 Pigler, A.: Katalog der Galerei Alter Meister. Budapest, 1967. 477, „Neapolitanisch, I. Hälfte des 18. Jhs." (Corrado Giaquinto). 3 Ltsz. 75.3, olaj, vászon, 89x65 cm.