Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

NYERGES ÉVA: Corrado Giaquinto újabban meghatározott műve

festésmódját idézi, a fény-árnyék alkalmazása magas mesterségbeli tudást árul el. A háttérben átfestéseket figyelhetünk meg a galamb és az előremutató kéz körül, valamint a liliomot tartó kéz és a derék körüli drapéria háromszögében. A festmény csupán a jobb, vertikális oldalon végződik az eredeti vászon széllel, a többi oldalon kivágat, amelyet még a XVIII. században egy festményrészleteket tartalmazó vászonnal nagyobbítottak meg. A négy-öt centiméteres toldásban alul gyermekkézre emlékeztető forma látható/' A festmény megnagyobbítására azért volt szükség, hogy a kivágatot esztétikai szempontból élvezhető módon tudják vakkeretre vonni. A toldás nélkül a galamb levágásba került volna, valamint a jobb kéz is kinyúlna a képből. Az eredeti festmény, amenynyiben elfogadjuk, hogy az az Angyali üdvözlet arkangyalát ábrázolta, úgy hosszanti irányban körülbelül húsz centiméterrel lehetett nagyobb, amire legbiztosabban az elvágott szárny formájának kiegészítése alapján következtethetünk. Gábriel arkangyalt ábrázoló festményünk vizsgálatában a továbbiakban a kompozícióval foglalkozunk, valamint stíluskritikai összehasonlításokat végzünk a kép részletei és Corrado Giaquinto ismert művei között. Végezetül megkíséreljük helyét vázolni az életműben, valamint rekonstruálni az eredeti kompozíciót. Corrado Giaquinto első jelentős római művén, az 1731-ben elkezdett San Nicola dei Lorenesi freskóján, a „Vízfakasztás csodáján" figyelhetjük meg először a mesterre a későbbiekben oly jellemző alakbeállítást, a profilban ábrázolt, sokszor térdelő figurák szerepeltetését.'' Képünk térdelő arkangyala mozdulatában erősen emlékeztet Giaquinto fiatalkori mitológiai tárgyú olajképsorozatának „Hermész elrabolja Héliosz teheneit" című művének Hermeszére/ A fejek hajlásszöge hasonló, bár a vállak beállítása különbözik, a két alak deréktői szinte pontosan megegyezik. Hasonló a derék körül összefogott drapériák és a sarus lábak megfestése is. Már ezen a sorozaton megfigyelhető Giaquinto jellegzetes kéz mintázása is, a legutolsó ujjperecek a körmökkel kissé kifelé hajló vonalat írnak le, az ujjak erős, éles fényben láthatók. A felhőkön térdelő angyal bár jobbra, lefelé fordulva, de a budapesti festményhez hasonló kartartással jelenik meg a „Szent József álma" címen ismert tarantói és montefortinói képeken.

7 Ezeket D'Orsi 1751—52-ből a spanyol korszakot megelőző évekből származónak tartja. Corrado Giaquinto spanyolországi működése idején,

8 1753—1762 között újra megfestette Szt. József álmát, kisebb változtatásokkal/ Ez a műve (133. kép), festői felfogásban, valamint formailag is rendkívül közel áll a Szépművészeti Múzeumban levő festményhez. A madridi Pa4 A festmény nem volt restaurálva, röntgen vizsgálatára rövidesen sor kerül. A kép állapotleírásáért Kovács Zsuzsa restaurátornak mondunk köszönetet. 5 Orsi, M.d'.: Corrado Giaquinto. Roma, 1958. 27. „Le figure migliori sono quelle di primo piano, piu giaquintesche e trattate con maggior impegno. Nel silvano ginochioni a destra, compare per la prima volta una positura tipica in Giaquinto, che tende sempre ad allineare orizzontalmente la testa, il collo e le spalle delle figure inchinate." n Orsi, M.d'.: op. cit. 40. 19. kép. 7 Orsi, M.d': op. cit. 89. A képekre vonatkozó adatok a 6. jegyzetben, 92. Közölve a tarantói Chiesa di San Domenicoban lévő kép, 100. y Corrado Giaquinto spanyolországi működésére vonatkozó levéltári kutatásokat Garcia Sáseta, M. del C: „Corrado Giaquinto en Espana", Atti convegno di studi su Corrado Giaquinto, Molfetta, 1971. 55—92. 9 Pérez Sanchez, A. E. : „Algunas obras de Giaquinto en colecciones espaholas". Atti convegno di Studi su Corrado Giaquinto, Molfetta, 1971. 98. 43 kép.