Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

GARAS KLÁRA: Ismeretlen barokk festmények Budapesten

A gondos vizsgálat s nem utolsó sorban az alapos letisztítás nyomán úgy gondoljuk mesterét s helyét e körön belül pontosabban is meghatározhatjuk.

12 Képünk elrendezésében és részleteiben is félreismerhetetlen rokonságot mutat Andrea Pozzo alkotásaival, s a nagyhatású jezsuita festő és építész gazdag munkásságának korai szakaszával hozható kapcsolatba. A témát, az írástudókkal vitázó Jézus ábrázolását, Pozzo két alkalommal is feldolgozta: egyszer félköríves formában, lunettaként a Romano di Lombardia-i S. Defendente templomában (1676) s egyszer supraportaként a frascatii II Gesú templomában (1681—84).

13 Mindkét esetben fekvő formátumú az elrendezés. A budapesti változat a keskeny álló képmezővel, a szűk térben magasra tornyozódó alakokkal ettől eltérő, az általános szerkezeti elvek, a csoportfelépítés, a típusok, a háttér rajza azonban számos egyezést mutat. A S. Defendente templom festményén, s annak Londonban felbukkant vázlatán (119. kép)

K Jézus ugyanolyan kockákból felépített magas emelvényen ül profilban, felemelt- jobb kézzel, mögötte oszlop. A hátteret mindhárom ábrázolásnál ugyanaz a lapos falpillérekkel tagolt félköríves csarnok a'lkotja s hasonló a felső lezárás is a kötéllel félrehúzott drapériával, a fülkeszoborral. Hasonló a képeken a megvilágítás, a sűrű csoportok egyes alakjait, a különös karakterfejeket kiemelő súroló fény szerepe, a repoussoir és profil alakok tömör felsorakoztatása. Az elrendezéssel is, a típusokkal is gyakran találkozunk Pozzonak a 70— 80-as években készült alkotásain, azonos az architektúra és függönymegoldás pl. a San Sepolcro oltárképen, a Xaveri Szt. Ferenc megkereszteli a királynőt jelenetnél. A budapesti képen szereplő alakok közül nem egy csaknem változtatás nélkül tűnik fel Pozzo egyik fő művén, a mondovii jezsuita templom szentélyfreskóján. A „Xaveri Szt. Ferenc megkereszteli a népet" mennyezetképen, s e jelenetnek a trentói múzeumban őrzött vázlatán (120. kép) a jobb szélen, a korlátnál jelenik meg a fehér fejfedős, ősszakállas agg, aki a mi képünkön a középen, Jézus lábánál helyezkedik el. A kissé beljebb, a keresztelés csoport alján látható, markáns profilfej a budapesti festményen a jobb alsó sarokban ülő férfialakhoz tartozik, a prémszegélyes sapkát viselő kövérkés férfi a freskó bal széléről a budapesti kép középterébe került — s az egyezéseket még tovább lehetne sorolni. A jelenség, egyes kompozíciós részletek, csoportok, figurák, fejek szinte változatlan átvétele és ismétlése más más alkotásokon, gyakori és nagyon is jellemző Pozzo művészetére. Mint legújabb monográfusa, B. Kerber írja: „einmal erfundene Bildfiguren werden also von Pozzo wie Versatzstücke behandelt und benutzt um innerbildliche Regiefragen zu lösen. Sie sind nicht für ihren Bildort geschaffen, sondern aus ihrem Ensemble wird das Bild erstellt. Den verschiedenen Bildfassungen liegt ein gemeinsames Figurenrepertoire zugrunde".

15 Ez az alkotómódszer természetesen megnehezíti a felbukkanó Pozzo művek datálását, a motívumok helyett inkább az általános stílusösszetevők, a szerkezeti és formai elemek egybevetése nyújthat támpontot a forrásokban nem szereplő 12 A szakszerű restaurálás Somogyiné Ember Veronika munkája. 13 Kerber, B.: Andrea Pozzo. Berlin—New York, 1971. 4—5. kép. 14 Faces and figures of the Baroque. Autumn exhibition. London, Heim Galleries, 1971. No 13, olaj, vászon, 51x99. A katalógus még egy vázlatát említi olasz műkereskedelemben. 15 Kerber: i. m. 15.