Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
SZIGETHI ÁGNES: Megjegyzések firenzei seicento gyűjteményünk néhány kérdéséhez
emberi érzelmek, a lélek belső mozzanatainak kifejezésében oly egyéni úton járó 16 firenzei festészetben, még a halálát követő évtizedekben is. Távoli furineszk asszociációkat kelt az a korábban Biliverti nevével kapcsolatba hozott Tarquinius és Lukrécia kompozíció is, amely egyelőre gyűjteményünk megoldatlan problémái közé tartozik. 17 A római Galleria di San Lucá-ban levő, Hoogewerff által 1620—21 köré datált 18 elsődleges példányhoz hasonlóan a sajátkezű változatnak elismert budapesti festmény is emlékeztet Bilivertinek az ugyancsak a 20-as évek elejére datált Szent Zenobiusa 19 egyik, puhán vibráló fény-árnyékokkal festett, Furini emlékeket keltő háttér-figurájára. Mina Gregori újabb, Ficherelli attribuciója legalizálja a kép furineszk elemeit, s bár első pillantásra az alakok lendülete ellentmondani látszik a festő „Riposo"-i temperamentumának, 20 a festmény feltétlenül tartalmaz rokon elemeket a Bigongiari-gyűjtemény Tóbiásával 21 mind a férfiarcok típusában, mind tér és architektúra-felfogásában. Gregori érzékeny elemzéssel mutatott rá arra, hogy Ficherelli — Lorenzo Lippi oldalán — megőrizte mérsékeltebb állásait a kortársak „eccesso di morbidezze'-tendenciáival szemben. Már Lanzi 22 utal arra, hogy Riposo a régi mesterek, Perugino, Andrea del Sarto után készített másolatai révén tett szert archaizáló készségére, azaz stílusának erős cinquecento tradícióira, amely annyira érzékletes mind a Bigongiari-Tóbiás, mind az ugyancsak Gregori által közölt, velencei emlékeket keltő Saloméban. 23 Ezekkel a művekkel egybehangzó stílusjegyeket tartalmaz az a vidéki magyar múzeumban levő kép 24 is, amelynek közlését rossz állapota ellenére 23 is hasznosnak tartjuk (109. kép). A festmény jelenlegi állapotában nehezen értékelhető és ítélhető meg; mindenesetre a vászon és a kis területen feltárt eredeti festékréteg XVII. századi. A kép tárgya rendkívül szokatlan, úgy tűnik azonban, hogy átfestése e téren nem vezet félre, mert a részletek valószínűleg az eredetinek hűen megfelelnek — legalább is tárgyi szempontból —, s ez vonatkozik a feliratra is, amelynek köszönhetően a kép mesterét — vagy, óvatosabb megfogalmazásban — eredetijének mesterét azonosítani tudjuk. A kép jobb előterében, 16 „II cammino affannoso nella riscoperta di una interiorita che scruta le fibre piu segrete del sentimento diventa struggimento e ricerca affannosa di una umanita piu nuova e sensibile ai valori o agli scompensi della psyche" Cantelli találó megfogalmazása szerint (Disegni diFrancesco Furini e del suo ambiente. Kiállítás katalógus, Firenze, 1972. 10.) A firenzei seicento festészetnek ez a törekvése az egykorú olasz iskolák bármelyikétől eltérő, összességében sajátos tárgyválasztást is kialakított, amely külön tanulmányokat érdemelne. 17 Pigler: Katalog... 1967-ben — 236 1. — mint XVII. századi firenzei festő; a korábbi irodalommal. Gregori, M.: 70 Pitture e sculture del '600 e del '700 fiorentino. Firenze, 1965. 19. 18 Hoogewerff, M.: Appunti sulle opere di Giovanni Bilivert. Commentari. XI, 1960. 146. 19 M c C o r q u o d a 1 e: i. m. 1974, 200, 4. kép. 20 A Ficherelli-vel foglalkozó újabb irodalmat, amelyet Gregori: i. m. 1974ben — 229, 27 jegyzet — említ: Gregori, M.: „Felice Riposo". Comma IV. 1968; Cantelli, G.: Precisazioni sulla pittura fiorentina del Seicento — I Furiniani. Antichita Viva 1971/4 — nem volt módom megismerni. 21 Gregori: i.m. 1974, 227, 26 kép. 22 Lanzi: i. m. I. 200. 23 Gregori: i. m. 1974 227, 26 kép. 2V Jászberény, Jász Múzeum. 124x162,5 cm, vászon. 25 Az elöregedett vásznon meglazult festékréteget századunk 30-as éveiben egy helyi festő egyenletesen, teljesen átfestette.
