Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
EMBER ILDIKÓ: Három utrechti halcsendélet
W. Ormea és A. Willaerts közös alkotásaként. 17 E művek szoros összetartozását az is bizonyítja, hogy Ormea nevének írásmódja (nyomtatott nagybetűkkel) azonos a Mallman-féle képen, a New Orleans-i, a kijevi darabon és a budapesti eltűnt párdarabján, míg a korai amsterdami példányon más volt. Feltételezhetjük, hogy kezdetben Ormea is maga festett jelentéktelen háttereket csendéleteihez, s csak később, talán az 1650-es években, gyakorlottabb mesterként keresett partnert műveinek minden részletében tetszetősebb kidolgozásához. A fent említett megrendelés, amit Isaac Willaerts a Dolhuyse elöljáróitól kapott Ormea képeinek mintegy a befejezésére, azt példázza, hogy esetenként a háttér motívumai a csendéletfestő műhelyét elhagyó képekre utólag kerültek fel, a „fogyasztók" külön kívánságára. A XVII. századi utrechti halfestők sorában az utolsó és legtehetségesebb Jacob Gillig volt (1636—1701), akinek művei is nagyobb számban maradtak fenn. Viszonylag későn indult a festői pályán, első jelzett képei az 1660-as évekből származnak. Eredetileg kereskedő, majd a városi börtön felügyelője volt, s mint ilyen, közvetlenül a halpiac mellett lakott. Az utóbbi körülménynek bizonyos jelentőséget tulajdonítanak Gillig festői érdeklődésének kialakulásában. Nevét az utrechti Szt. Lukács-céh névjegyzéke nem említi, 18 de tudjuk, hogy a mesterséget Willem Ormeától és Adam Willaertstól tanulta. 19 Ormea hatását elég sokáig megőrizte csendéletein. Érezhető még az 1678-ból jelzett Halak a vágódeszkán című képén is, melynek fény-árnyék kontrasztja, markáns anyagszerűsége (rézedény, felszelt hal) rokon mesterének mozgalmas és komor ábrázolásmódjával. 20 Ugyanakkor Gillig más képein egy lágyabb és dekoratívabb festésmód figyelhető meg (101. és 103. kép). Az egymás hegyénhátán, kuszán vergődő állatok mozgalmas és drámai képe helyett (ld. 98—99. kép) Gillignél mutatósán gúla-alakba rendezett, enyhén hullámzó testű, csillogó halakat látunk, némelyiket olyan helyzetben, ahogy a valóságban nem is maradhatnának meg. Lépcsőzetes alapon egymásra támasztva, emelkedő vonalban helyezi el (102. kép), vagy füzérbe fűzve mutatja őket, s mindenféle halász szerszámot, olykor virágokat is használ a kompozíció gazdagítására. Ilyen képei már elég korán készültek, pl. a berlini Bode-Museum 1668-ból származó példánya, 2 " 1 de ez a dekoratív tendencia később még erősödik. Jó példa rá a 70-es évekből a karlsruhei 22 és a hozzá közel álló, de jelzés nélküli prágai darab, valamint a budapesti magángyűjteményben levő, 1679-ből jelzett példány (102. kép). 23 17 A New Orleans-i képre Frits Keers (Amsterdam, Stedelijk Museum) hívta fel a figyelmemet. A részletes információt és a fényképet az Isaac Delgado Museumnak, Joan G. Caldwellnek köszönöm. A kép vászonra festve, 60,5x100,5 cm, jelezve balra lent: W. ORMEA F. 1658. 1971. évi szerzemény. — kijevi darab: vászon, 75,5x87,5 cm. Jelezve balra lent: W. Ormea. Kat. 1961. 99. 129. sz. repr. (Amsterdami árverésen 1914-ben.) 18 T h i e m e, U. — B e c k e r, F.: i. m. XIV. 1921. 41. 19 Bol, L. J.: i. m. 1969. 346. 379. és 582—83. jegyz. 20 Fa, 47x68 cm. Jelezve: J. Gillig f. 1678. Utrecht, Centraal Museum. Repr. Bol, L. J.: i. m. 1969. Abb. 311. 21 Vászon, 72,3x60 cm. Jelezve balra lent: Jacobus Gillig fecit Ao 1668. Berlin, Bode-Museum. No. 983. Kat. 1976. (G e i s m e i e r, I.) 38. repr. 128. — Bernt, W.: i. m. 309 .sz. 22 Fa, 35,3x32 cm. Jelezve jobbra lent: J. Gillig fe 1676. Karlsruhe, Staatliche Kunsthalle. Kat. 1966. 126—27. repr. 23 Vászon, 75x67 cm. Prága, Narodni Galerie. Ltsz.: 0.1591 Kat. Natures Mortes 1967. 29. sz. — Kat. Bruges, 1974. (Chefs d'oeuvre de Prague) 86. sz. repr. — A budapesti magántulajdonban levő vászon 55,5x66 cm, jelezve jobbra lent: J. Gillig. 1679.
