Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
EMBER ILDIKÓ: Három utrechti halcsendélet
L. J. Bol Gillignek ezt a festői törekvését Abraham Mignon hatásával magyarázza, akivel házassága révén rokonságban állt. 2 ' 1 A budapesti múzeum Gillig egyik korai, ismert művét őrzi 2 " 5 (100. kép). A csendéleti részlet festésmódja itt is emlékeztet Ormeára, a sötét szürkésbarnás színezés, s a megvilágított részeken erős felfények alkalmazása. Szembetűnő ez a sajátság, ha összevetjük pl. az utrechti múzeum egyik Gillig-képével, 2,; melyen szinte ugyanezek a halak láthatók, de sokkal egységesebben, egyenletes világos szürke tónusban festve (103. kép). Az apróbb-nagyobb, dekorativen elrendezett haltestek ezüstös csillogása a téma ábrázolását a századvég választékosabb ízléséhez igazítja. A budapesti képen a csendélet változatos folyóparti táj előterében jelenik meg, mely festésmódban eltérő. Indokolt a feltételezés, hogy más kéztől származik. 27 Összehasonlítva Gillig több táji háttérrel festett halcsendéletével azt találjuk, hogy a budapesti darabon jut legnagyobb szerephez a táj, itt a leginkább kidolgozott, részletekben gazdag. Ugyanakkor ennek a dátuma a legkorábbi, 1665. A kasseli Képtár példánya 1674-ből való, 1684-ből datált a rotterdami Boymans Museum igen szép, érett Gillig-képe 28 (101. kép). Két darabot ismerünk 1687-ből jelezve, egyiket az utrechti múzeumban, 2ÍI míg a másik svájci árverésen merült fel 1978 tavaszán 1 ' 0 . Fényképek alapján úgy tűnik, hogy e festmények tájrészletei egy mestertől származnak. A képsíkkal párhuzamos, jobbról-balról benyúló, egymás mögötti síkok, az átlósan húzódó víztükör, a távoli városok és hegyek ábrázolása, de még a staffage-alakok is bizonyos flamand reminiszcenciákat őriznek. Gillig, miután 1661-ben feleségül vette Adam Willaerts egyik leányát, a családdal szoros kapcsolatban volt, :!I A házaspár 1680-ban készült végrendeletét Isaac Willaerts írta alá egyik tanúként. A festő fivérek közül ő állhatott legközelebb Gillighez. S ő, aki korábban Ormeával dolgozott együtt, annak halála (1665) után talán a műfajt folytató sógoránál segédkezett. 12 EMBER ILDIKÓ B o 1, L. J.: i. m. 1969. 346. és (A. Mignonra vonatkozólag) 321. 25 Vászon, 67,5x88,5 cm. Jelezve jobbra lent: JA Gillig 1665. Ltsz.: 4066. Kat. 1967. 262. — Csendéletkiállítás 1962. 47. sz. 2li Vászon, 77,5x96 cm. — Kat. 1952. 109. sz. — A fotót az utrechti Centraal Museumnak köszönöm. 27 Térey Gábor vetette fel először, a Thieme-Becker Lexikon Gillig címszavában. 1921. 28 Vászon, 67x78,5 cm. Ltsz.: 1235. — A fotót a Boymans-Museumnak köszönöm. J Vászon, 78x67 cm. Jelezve jobbra lent: J. Gillig fecit A° 1687. Repr.: Martin, W.-Moes, E.: Altholländische Malerei, II. Lipcse, 1915. 27. sz. :i0 Vászon, 74,5x63 cm. Jelezve jobbra fent 1687-ből. Zürich, Waterman Auktion, 1978. Frühjahr. 38. sz. 11 Az 1894. évi utrechti kiállítás kapcsán C. Hofstede de Groot közli az életrajzi adatokat az archívumok alapján. Oud-Holland, 1895. 37—39. ;u Az utrechti csendélet hátterében látható tengerparti táj (ld. 29. sz. jegyz.) könnyen beilleszthető a Willaerts-család strand-látképeinek sorába. Isaacról azonban azt is tudjuk, hogy folyóparti tájakat és kanálisokat is festett. A rotterdami BoymansMuseumban volt jelzett Folyami látképének leírása a távolban fás partot és szélmalmot említ. A festmény sajnos a háborúban eltűnt. — A szíves információért köszönetet mondok F. de Jongnak, a múzeum munkatársának.
