Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

EMBER ILDIKÓ: Három utrechti halcsendélet

Th. v. Frimmel 1905-ben publikálta az akkori Mailman gyűjtemény „A Willaerts" és „W. ORMEA. F" kettős szignatúrával ellátott képét,

10 mely azóta egy sor hasonló mű meghatározásához szolgált alapul.

11 A tájfestő keresztnevét jelölő ,,A" betű minden bizonnyal Adam Willaertsra, a tengeri tájképeket festő dinasztia fejére utal, aki Antwerpenből érkezett Utrechtbe a század elején. A flamand hagyományt őrző, fantasztikus és realisztikus elemekből szőtt tengerparti látképeit számtalan variációban, de lényegében változatlan felfogásban festette élete végéig, érintetlenül a modernebb hollandiai irányzatoktól. Fiai közül Abraham (1603—69) és Isaac (1620—93) az ő nyomdokain haladtak, s egészen a század végéig készítették már-már archaizáló képeiket, melyek többnyire nem érik el Adam műveinek színvonalát. Különösen nehéz Abraham munkáinak különválasztása, mivel gyakori a csak kezdőbetűvel való jelzés. (A Willaerts vagy AW.) Ezért nem lehetetlen, hogy az Ormeával közösen festett képeken Abraham Willaerts is dolgozott.

12 Néhány évvel ezelőtt a Szépművészeti Múzeum egyik új szerzeményében Willem Ormea és Adam Willaerts közös művét ismertük fel.

13 Korábban a kép jelenleg lappangó, jelzett párdarabja szerepelt csak a szakirodalomban, mely a bécsi Fleischner gyűjteményből az 1905. évi árverés után került Budapestre.

14 A két kép együtt volt még 1939-ben is Budapesten, R. Braun tulajdonában, majd nyomuk veszett, s 1969-ben bukkant fel a szignó nélküli példány (99. kép). A csendéleti részlet a hideg szürke, plasztikusan festett, csillogó tengeri állatokkal Ormea. jellemző és kvalitásos munkája. Ugyanilyen halakat látunk a mester 1638-ból jelzett csendéletén az amsterdami Rijksmuseumban,

1

' valamint az utrechti Centraal Museum példányán.

16 Jól megfigyelhető a jellegzetes, erős árnyékolás is. Ezeken a festményein a képmező csaknem egészét kitöltik az óriási halak, a háttér, különösen az amsterdami darabon, alig kidolgozott. A budapesti képen ezzel szemben nemcsak a háttér, de a kisebb teret elfoglaló csendélet is részletgazdagabb, érettebb. A festőileg egyenlő súlyú táji környezet Willaerts kezére vall, a tenger mozgalmas, ám kissé sematikus hullámaival, aprólékosan megfigyelt hajóival, a sziklás parton a város távolba vesző sziluettjével, a jobb előtérben a flamandos (Momper, Brueghel) staffage-alakokkal. A legközvetlenebb analógia a Mailman gyűjtemény fentebb említett képe, 1656ból jelezve. Ennek alapján a budapesti darabot is az 1650-es évekre datálhatjuk. Emellett szól a New Orleans-i Museum of Art 1658-ból jelzett példánya (98. kép). Közel áll hozzá még a kijevi Állami Múzeum Halak a tengerparton című, Ormea által szignált festménye, melyet az 1961. évi katalógus joggal közöl 10 Frimmel, Th. v.: Blatter für Gemäldekunde. 1905. 154—155. repr.: 152. 1

1 Ujabban Bol, L. J.: i. m. 1973. 75. repr.: 73. és 74. — két festményt attribuait a fenti darabra hivatkozva. (Bruges, Comissie voor Openbare Ouderstand, valamint München, Alte Pinakothek.) 12 V. ö. : F r i m m e 1, Th. v. : i. m. 154. — Thieme, U. — Becker, F. : Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler, XXVI. Lipcse 1932. 54. — Bernt, W. : Die niederländischen Maler des 17. Jahrhunderts. München, 1948. 619. sz. — Bol, L. J.: i, m. 1973. 75. 13 Fa, 51,5x74 cm. Ltsz.: 69.52. — Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, Budapest, 1973. 84—85. 14 Frimmel, Th. v.: i. m. 123. repr. — W u r z b a c h, A. v.: Niederländisches Künstlerlexikon. Bécs—Lipcse, 1910. II. 270. — Bécs, Pisko 1905. Kat. 92. sz. Fa, 51x74 cm. Jelezve balra lent: W. ORMEA F. A 93. sz. alatt szerepelt párdarabja nincs reprodukálva, de nyilvánvalóan azonos a szóban forgó képpel. 15 Fa, 54,5x92 cm. Jelzett és datált: W. Ormea fecit 1638. Ltsz.: A 1789. kat. 1976. 426. repr. 16 Halcsendélet tengerparton. Vászon, 65,5x100 cm. Kat. 1952. 215. sz.