Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

EMBER ILDIKÓ: Három utrechti halcsendélet

HÁROM UTRECHTI HALCSENDÉLET A halcsendélet műfajának három specialistája dolgozott a XVII. században Utrechtben, a hágai iskolától és Abraham van Beyeren tevékenységétől függetlenül, Jan de Bont, Willem Ormea és Jacob Gillig. Mindegyikük egy-egy képét őrzi a budapesti Szépművészeti Múzeum. Adam Willaerts műveként szerepel a leltárban egy Halcsendélet tengerparton,

1 s így került kiállításra még 1962-ben is (95. kép). A fatábla 1970-ben történt restaurálása során azonban olvashatóvá vált balra lent a szignatúra és datálás: JBont 1646 (96. kép). A kevéssé ismert festő utrechti működéséről 1639-ből és 1649-ből tanúskodnak adatok, a Szt. Jóbról elnevezett kórháznak szállított képéről, valamint a szomszédos Wyck by Duurstede faluban általa rendezett lottériáról, melyen számos műtárgy között több maga festette csendéletet is értékesített.

1 Köztük szerepelt ,,een stuck van Sachtleven en de Bont met vissen". Ennek alapján feltételezik, hogy képeinek táji hátterét Herman Saftleven festette.

3 Életéről annyit tudunk még, hogy valószínűleg Schoonhovenből származott, és Utrechtben halt meg 1653-ban. Jan de Bontnak nagyon kevés műve maradt ránk. Legismertebb az utrechti Centraal Museumban levő, nagyméretű vászna/

1 1653-ból jelezve (97. kép). A deszkapalánk előtt, kosár, korsó, kötelek és halászszigony mellett mintegy „kiteregetett" tengeri állatok pontos és anyagszerű ábrázolása jó megfigyelésre és bizonyos rutinra vall. Szinte ugyanazok a halak láthatók itt is, mint a budapesti képen, de lényegesen nagyobb méretben, hangsúlyosabban, úgy mondhatnánk, premier plan-ba hozva a csendéleti részletet. A lepényhalon kívül különösen jellemző a farkánál és kopoltyújánál fogva összekötött, félkörben meghajló, vastag testű hal, mely a két képen egészen hasonló. A jelzés módja különböző a két festményen, de eredeti voltukhoz nem fér kétség. Úgy látszik, a mester nem volt egészen következetes nevének írásmódjában. Érdekes példa 1 Fa, 53,5x87 cm. Ltsz.: 1414. Pigler, A.: Katalog der Galerie Alter Meister, Budapest, 1967. 774. — Csendéletkiállítás 1962. 48. sz. 2 O b r e e n, F. D. O.: Archief voor Nederlandsche Kunstgeschiedenis. Rotterdam, 1879. II. 71—93. 3 P a v i è r e, Sydney H.: A Dictionary of Flower, Fruit and Stillife Painters. I. Amsterdam, 1962. 15. — B o 1, L. J.: Holländische Maler des 17. Jahrhunderts nahe den grossen Meistern. Braunschweig, 1969. 89. 379. "* Vászon, 134x151,5 cm. Kat. 1952. 41. sz. Jelezve jobbra lent: JD BON-BT 1653. I. G. van Geron szives közlése szerint: korábban A. A. Smits (Culemborgj gyűjteményében (Kiáll. 1894. Utrecht, 16. sz. az alábbi adatokkal: J. Bont 1645, 138x153), majd elárverezve 1946. szept. Hilversum, G. Murray Bakker (Amsterdam) gyűjteményével. — A fényképet az utrechti Centraal Museumnak köszönöm.