Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
EMBER ILDIKÓ: Három utrechti halcsendélet
erre egy asztali csendélete 5 németországi magángyűjteményben, melyen jobbra lent a budapesti kép szignójával teljesen azonos módon szerepel a „B" betű szárából kialakított „J", és az évszám is 1646, de a kép még egyszer van jelezve, összekapcsolt JDB betűkkel és dátummal, melynek utolsó számjegye nem jól olvasható (1644 vagy 47). Egy másik, 1650-ből származó Halcsendéletét 6 pedig csak az összekapcsolt kezdőbetűkkel jelezte. — De a szignatúrától eltekintve is, ezek a képek motívumaik és elrendezésük alapján jó analógiául szolgálnak. Kompozíció szempontjából a budapesti képhez egy jelzés nélküli, azaz hogy hamis „AvBf" betűkkel ellátott festmény áll a legközelebb, dániai magángyűjteményben. 7 Az enyhén emelkedő, kulissza szerű táji háttér előtt valamivel hangsúlyosabban helyezte el a festő a kosarakat és a halomba dobált halakat, mint a budapesti példányon. Mindhárom esetben, amikor szabadban jelenik meg Bont képén a csendélet, feltűnő a különbség az elő- és háttér festésmódja között. Nemcsak arányaiban kiemelkedőbb a halak ábrázolása, de kidolgozásban is felülmúlja a hátteret, még a legkésőbbi és legkvalitásosabb utrechti kép esetében is. A táji környezet elnagyolt, inkább csak jelzett, a budapesti darabon szinte befejezetlennek hat. Valószínűtlen, hogy ezeken a képeken még egy kéz dolgozott volna. Inkább csak a halak festésére specializálódott, de a tájábrázolásban gyakorlatlan művész bizonytalansága érezhető. Willaerts markáns rajzú hullámaira, mindig jellegzetes staffage-alakjaira pedig nem is emlékeztetnek az elmosódó körvonalak, a már-már egybefolyó ég és víz. 8 El kell vetnünk tehát Adam Willaerts nevét ezzel a festménnyel kapcsolatban, ugyanakkor egy érdekes és ritka mester hiteles alkotását ismerhetjük meg benne. Willem Ormeáról (1611—65) ezzel szemben biztosan tudjuk, hogy együtt dolgozott a Willaerts família különböző tagjaival. írott forrás maradt fenn arról, hogy Isaac Willaerts 1659. március 16-án megbízást kapott az utrechti őrültek háza (Dolhyse) elöljáróitól, hogy Ormea halcsendéleteit, melyet a művész ennek az intézménynek ajándékozott, alakokkal és hajókkal egészítse ki. 9 L. J. Bol könyvében arról is beszámol, hogy hollandiai gyűjteményben látott egy I. Willaerts jelzésű tengerparti tájat, előterében Ormea festette nagyméretű tengeri állatokkal. 5 Halcsendélet asztalon. Fa, 55x71 cm. Braunschweig, Hünerberg 1956. III. 8. 19. sz. repr., majd u. o. 1957. V. 9. Később Hannover,H. A. Wanner tulajdonában. — V. d. Watering véleménye szerint (Rjb. dok.) az egyik szignatúra hamis. Csupán a fénykép alapján ebben nem tudunk állást foglalni. A „JBont 1646" jelzés kalligráfiája azonban teljesen megegyezik a budapesti képen láthatóval, s ez utóbbi kétségtelenül együtt van az eredeti festékréteggel. — Még egy 1646-ból jelzett képről tudunk leírás alapján, melyen a szignó szintén JBont: Halak, fa 35,5x74,5 cm. Amsterdam, Müller 1905. Június. 40. sz. (Feltehetőleg ezt említi a Thieme-Becker Lexikon is, mint az 1907. évi rotterdami kiállításon szereplő darabot, ottani magángyűjteményből.) ö Fa, 54x74 cm. Jelezve balra lent az asztal szélén: JDB (egybefűzve) 1650. Koppenhága, Bruun Rassmussen, 1964. IV. 30—V. 13. 1230. sz. repr. (J. Limberg és más gyűjtemények.) 7 Halcsendélet tájban. Vászon, 98,8x127 cm. Ester Sadolin gyűjteménye, Dragpr. Ltsz.: 413 mint A. v. Beyeren. — Poul Gammelbo: Dutch Stille Life Paintings from 16th— 18th Centuries in Danish Collections. 1960. 75. sz. nem volt számomra hozzáférhető. 8 B o 1, L. J.: Die holländische Marinemalerei des 17. Jahrhunderts, Braunschweig, 1973. 329. 165. jegyz.: „Jan de Bont... hatte keine Beziehung zu Willaerts." 9 Bol, L. J.: i. m. 1973. 79. és 184. jegyz.
