Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

GERSZI TERÉZ: Pieter Bruegel hatása David Vinckboons és Gillis d'Hondecoeter művészetében

ábrázoló tájrajzán (Bécs, Albertina),

29 müncheni Erdei út kocsikkal című képén (Alte Pinakothek) és a hozzákapcsolódó rajzon, valamint a Táj vadászokkal című rajzon (Párizs, Louvre),

:í0 így feltehetően tőle vehette át.ezt a motívumot. Az előképekkel szemben Vinckboons nagyobb hangsúlyt biztosított a síkságnak. A zárt erdő a rajznak csak mintegy egyharmadát foglalja el, a középső fa csupán lombkoronájával kapcsolódik az erdőhöz, törzse mögött már a sík tájra láthatunk, amelyet egy darabon még az erdőszél enyhe diagonálisa határol, vezetve a tekintetet a kitáguló síkságot a horizonton lezáró várossziluett felé. Noha a horizont még elég magas, kissé a középvonal fölött van és a táj nem természetes nézőpontból, hanem kicsit magasabbról, enyhe rálátásban jelenik meg előttünk, mégis jelentős, a jövő fejlődést reveláló alkotásnak kell tekintenünk, mert olyan új tájtípus — a sík táj — kialakulásának előkészítője, amely a XVII. századi holland tájképművészetben nagy szerepet játszott. * * * A bécsi Albertinában David Vinckboons műveként tartanak számon egy nagyméretű, barna és kék tintával lavírozott vonzó táj rajzot (90. kép),

31 melynek motívumai és kompozíciója emlékeztetnek ugyan Vinckboons művészetére, rajzstílusának jellegzetességei azonban tanítványára, Gillis d'Hondecoeterre vallanak. A Vinckboons rajzokon látható energikus, kis ívelt vonalakból álló kalligrafikus vonalrendszer helyett itt szaggatott, légiesen könnyed, egyenes vonalkákból és pontokból kialakított festői rajzmodor figyelhető meg. A kontúrok — szemben mestere rajzaival — egészen hangsúlytalanok. Míg mesterénél erőteljesebb fény-árnyék kontrasztokat, ezen a rajzon finom átmeneteket találunk. Vinckboons a lombozat ábrázolásánál jellegzetes kalligrafikus vonásokkal többnyire gondosan megrajzolta az egyes leveleket is, tanítványa viszont kis, töredezett vonalkáival inkább csak a lombozat tömegének érzékeltetésére törekedett az aprólékosabban kidolgozott rajzok esetében éppen úgy, mint a vázlatosabbaknál. Ezek a Hondecoeter rajzstílusára valló jellegzetességek indítottak a bécsi rajzéhoz hasonló kompozíciók keresésére oeuvrejében: 1954-ben Párizsban Charpentiernél került árverésre egy monogrammal jelzett festménye (91. kép),

32 amely a bécsi rajz változatának tekinthető. A rajznál alig nagyobb, fára festett kép kompozíciója csupán néhány részletben tér el a rajzétól: a ház előtt vízimalom, a jobb oldalon néhány erőteljesen hangsúlyozott ház, továbbá több Staffage alak látható rajta. A rajz teljesen kidolgozott, önálló mű igényével készült, nem tekinthető a kép vázlatának, az is lehetséges, hogy a képnél későbbi. E két műhöz kapcsolódik Hondecoeternek egy, a berlini Kupferstich29 G e r s z i, T.: i. m. 11. kép. :1<l Winner, M.: Zeichnungen des Älteren Jan Brueghel. Jahrbuch der Berliner Museen III. 196125, 26. kép. 31 Wien, Albertina. Ltsz. 32486. Toll, barna; barna és kék lavírozás, 211x330 mm.; B e n e s c h, O.: Die grossen flämischen Maler als Zeichner. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien. Wien, 1957, (53;, 22, 16. kép (D. Vinckboonsként) ; Neuerwerbungen alter Meister 1950—1958. Wien (Albertina Katalog), 1958. 27. sz. (D. Vinckboonsként). :l- Galerie Charpentier, Paris, 28.5. 1954. 87. kat. sz. (Gillis d'Hondecoeter monogrammal jelzett festménye 24x34 cm.) Fényképét a hágai RKD-ben találtam; az erről készült felvételért köszönetemet fejezem ki Dr. An Zwollonak.