Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: Adalékok Greco képeink történetéhez
retablóban elhelyezett domborművekkel, szobrokkal és festményekkel foglalkozik. Az, hogy a sigüenzai székesegyházban ma is őriznek, egy régebbi forrásokban nem említett „Angyali üdvözlet"-et Grecotól vagy műhelyéből, arra vall, hogy kellett itt lennie egy oltárműnek, melynek festészeti része a toledói mester alkotása lehetett. Ezt az oltárművet, esetleg oltárműveket, a változó divat szétszedésre ítélte. És a másutt kallódó vásznaktól, amikor az érdeklődés ismét megélénkült Greco művei iránt, szívesen váltak meg a régi tulajdonosok. Egyesek azonban túlságosan hamar, a kor divatját megelőzve, szereztek meg Greco vásznakat, de még azok voltak többségben, akiknek az „értéktelen kacatok" nem kellettek. Azok közül, akiknek kellettek, Nemes Marcell neve már említésre került. Hogy mikor vásárolt először Greco képet, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy 1910-ben képeinek a múzeumban megrendezett kiállításán öt El Greco szerepelt, ezek közül ma három a Szépművészeti Múzeum tulajdonában van. Az idők folyamán 14—16 Greco képe volt Nemes Marcellnek, a legtöbbet együtt a párizsi árverésen láthatták."' Ekkor a Nemes gyűjtemény javarésze, közöttük ma a budapesti múzeum tulajdonában levő Grecok is a különféle nagyszabású spekulációk folytán pénzzavarba került gyűjtőtől báró Herzog Mór budapesti gyűjteményébe került. Feltehető, hogy a Hatvány gyűjteményben említett két Greco kép is Nemes Marcell útján jutott a jeles gyűjteménybe, mint ahogyan Hatvány báró szerezte meg az 1909-ben a Szépművészeti Múzeumnak sikertelenül eladásra kínált két Goya képet is. 17 Nemes Marcell páratlan gyűjtői egyéniségét egyes kiállításainak katalógusaiban neves szakértők méltatták. 1910-ben Térey Gábor így ír Nemes Marcellről: „Gyűjtésének titka abban rejlik, hogy határtalanul szereti a művészetet, vizsgálata éles és ízlése biztos és leszűrött." Majd így fejezi be: „A Nemes-féle gyűjteménynek fénypontját azonban — és ebben az összes gyűjtők között egyedül áll — öt Greco-kép képezi . . Ugyancsak a Greco képek gyűjtésével kapcsolatban jegyzi meg a müncheni képtár igazgatója Hugo von Tschudi az 191 l-es müncheni kiállítás katalógusának bevezetőjében: „Ich glaube kaum, dass der enthusiastische Marquis de la Vega Inclán, auf dessen Veranlassung die Casa del Greco in Toledo ausgestattet wurde, oder der treffliche Cossio mit seiner fleissigen Biographie annährend so viel zum Verständnis des grossen Spaniers beigetragen haben, als es hier durch die einfache Nebeneinanderrückung seiner Werke." 11 ' Hasonló szellemben nyilatkozik a párizsi árverés előszavának szerzője is amikor Nemes Marcell Greco gyűjteményéről beszél: „Je ne connais pas de musée ni de collection aussi riches que la collection de Nemes en chef-d'oeuvre du maître tolédan, et je ne crois pas que de longtemps les amateurs auront une pareille occasion d'en acquiérir." Bár R. Roger Miles azt is megjegyezte: „Aujourd'hui, la cause du maître illustre de Tolède est gagnée ..a Greco képek iránt korántsem volt megfelelő az érdeklődés. lf: Vente Manzi, Paris. Collection Marczell de Nemes de Budapest. Paris, 1913. 17—19 juin. I—V. 17 Vö. az 1813 1909. sz. irattári számon. A múzeumban a vételi felajánlást még 1919-ig tartották evidenciában. A végleges elutasításnak nincs ugyan nyoma az irattárban, de a képek nem kerültek megvásárlásra. 1S I. m. 5—6. I!l Katalog der aus der Sammlung des Kgl. Rates Marczell von Nemes — Budapest Ausgestellten Gemälde. München, 1911. 20 I. m. V.
