Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: Adalékok Greco képeink történetéhez
Már a nagy földindulás, a napóleoni háborúk következtében keletkezett zűrzavar, melyet a közgyűjteményekben levő jelentősebb képek összegyűjtése és a törvénytelen rekvirálások követtek, ráirányította a figyelmet a spanyol festészetre. A 19. század első tizedeiben párizsi gyűjteményekből is kerültek elő a toledói mester alkotásai. De Greco művei iránt az érdeklődés korántsem volt általános. A 19. század harmincas éveiben Taylor báró spanyolországi vásárlásai Lajos Fülöp részére 10 már a párizsi közönség előtt is felvillantották a különös mester művészetét (a Galerie Espagnole 1838-ban nyílt meg), majd a gyűjtemény 1853-as árverése során Londonban is bemutatkoztak képei. 1902 után azután azokból a művekből, melyek spanyolországi magányosok és egyházi hatóságok kevésre becsült birtokai voltak, számos vászon cserélt gazdát. Noha Greco műveit egyes kortárs-festők nagyra értékelték, elismerése — főként az idősebb korában festett, extravagánsnak mondott műveket illetően — nem volt egyértelmű. Justi helyesen ítélte meg annak a visszautasításnak a súlyosságát, mely az Escorial részére rendelt Szent Mór és tébai légió vértanú halála k'apcsán Grecot érte. Bár a kép vételárát kifizették, nem a kijelölt oltárra került; helyette a közepes tehetségű Romulo Cincinato jellegtelen oltárképét függesztették a kolostortemplom kápolnájába 11 . II. Fülöpnek nem tetszett a kép — véleményét mások is osztották. 12 Az események mégis szerencsésen alakultak, a kép ma az Escorial újonnan berendezett múzeumában látható. Nem ez volt a sorsa számos olyan alkotásnak, melyek az évszázadok változó ízlésének nem feleltek meg és elkerültek a templomokból, kolostorokból, melyekbe eredetileg szánták azokat. A Budapestre került El Greco képek közül kettőről már az 1910-es kiállítás katalógusában is feljegyzésre került, 111 hogy a sigüenzai székesegyházból származik. Noha 18. századi források ezeket a képeket nem említik, fel kell figyelnünk arra, hogy Antonio Ponz a spanyolországi műemlékeket leíró monumentális művében megemlíti, hogy 1613-ban (tehát egy évvel Greco halála előtt) egy pompás oltárművet állítottak fel a sigüenzai székesegyházban, melyet 1761-ben egy „modern" művel helyettesítettek. 1 '* Noha Ponz nem nevezi meg a régebbi oltár mesterét, nem lehetetlen, hogy ez Greco műve volt. Annyit azonban közöl, hogy a szétszedett retablo a kolostor egyik kápolnájában van. 1 "' Az 1613-as oltárműben említ egy Szent András szobrot, a felsorolt képek között azonban nem szerepel az állítólag a sigüenzai székesegyházból származó „Krisztus az olajfák hegyén" témájú. De a leírás igen elnagyolt és inkább a szétszedés tényével, mint a három építészeti részre tagolt 10 A „Galerie Espagnole"-ban kilenc Greco-kép függött. •M Jus ti: I. m. IX. 1898. 218. 12 Erről részletesen: S i g ü e n z a, Fray José de, História de la Orden de San Jerónimo. Fuentes literarias para la história del Arte Espahol por F. J. Sanchez Canton. I. Madrid, 1923. 424. „De vn Dominico Greco, que agore viue y haze cosas excelentes en Toledo, quedo vn quadro de San Mauricio y sus soldados, que le hizo para el proprio altar destos santos; no le contentó a su Magestad (no es mucho) porque contenta pocos ...". 13 Nemes Marcell képgyűjteményének kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. Budapest, 1910. november. 1 és 2. számok w Ponz, A.: Viaje de Espana. Madrid, 1947. 1160. Ponz valószínűleg egy korábbi alkalommal láthatta a nagyszabású, három oszloprenddel tagolt retablót Sigüenzában. Feltehetően emlékezetből írja le részeit. Mesternevet nem említ az oltárművel kapcsolatban. 15 I. m. 1164. „Aqui es donde se conserva el tabernáculo antiguo del retablo mayor de la iglesia ...".
