Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

HARASZTINÉ TAKÁCS MARIANNA: Adalékok Greco képeink történetéhez

művészeti Múzeumnak, de a müncheni Képtárnak is. A madridi Prado, a luganói Thyssen—Bornemisza gyűjtemény, több amerikai múzeum őriz olyan remekműveket, melyek korábban a Nemes gyűjteményben függtek. És neve ott található a nagy Greco monográfiákban számos olyan festmény történetének tárgyalásánál is, mely sosem volt kiállítva a budapesti múzeumban, esetleg csak átmenetileg szerepelt nálunk, valamelyik időszaki kiállításon. Mint már említettük, a budapesti múzeum már a 20. század első tizedében jelentkezett a piacon, amikor még El Greco elismertetése csak a leghivatottabb szaktudósok között indult meg/' Ügy tűnik, hogy a század első évtizedében Párizs képpiaca volt az, ahol a Greco festmények gazdát cseréltek.

5 Erre mutatnak a Louvre vásárlásai és az a tény is, hogy Marquis de Rochefort párizsi gyűjteményéből származik az az Angyali üdvözlet, melyet F. Kleinberger műkereskedőtől 1907-ben megvásárolt az új épületében éppen megnyíló Szépművészeti Múzeum (81. kép). M. Cossio, az első Greco monográfia szerzője kéziratát 1907-ben zárta le; 26 Greco képet sorolt fel a francia fővárosban, ezt a számot Spanyolországot eltekintve egyetlen európai, vagy amerikai város sem tudja mégcsak megközelíteni sem.

6 Érdemes volna, noha nem ilyen publikáció keretében, lépésről lépésre feltárni a modern (19—20. századi) Greco érdeklődés lelkesedéssé dagadását. A kezdeti lépést, mint a spanyol művészet kutatása terén annyiszor, itt is az a Carl Justi teszi meg, aki már 1888-as Velázquez monográfiájában

7 felhívja a figyelmet a sok ellentmondó értékelést kiváltó mesterre, és aki 10 évvel később már három cikket szentel Greco ifjúkori munkásságának,

8 amelyek az újabb okleveles anyag közlése és az egyes részletekbe menő kutatás után ma is alapvetőnek bizonyulnak. Nála jobban a mesterrel saját bevallása szerint is évtizedeken át foglalkozó Manuel Cossio

!) sem ragadja meg El Greco különös lényét, a társadalmi, gazdasági és politikai hátteret, ahonnan Velencébe, majd Rómába és Toledóba került, és azt a művészetet, melyet a maga idején Toledóban, a századforduló idején pedig — a modern festészeti törekvések előfutáraként — Nyugat-Európában úttörő jelentőségre tett szert. Talán Carl Justi ma már alig idézett cikkei is hozzájárultak az 1902-es madridi kiállítás megrendezéséhez. Ezután számos kép kezdte meg vándorútját. tudósít részletesen (Marczell von Nemes. Zeitschrift für bildende Kunst. 65. 1931— 1932. 25 kk.). A nagystílű élet és a sokrétű gyűjtőtevékenység hirtelen betegség fellépésével ért véget. Budapestre jött kezeltetni magát. Itt is érte a halál 1930-ban. A Szépművészeti Múzeumban ravatalozták fel és a főváros adományozta díszsírhelyre temették. 4 A múzeum irattárából kiderül, hogy később is érdeklődtek Greco képek megszerzése iránt. Térey Gábor igazgató-őrt 1910-ben Párizsba küldték, hogy Sabardiel gróf gyűjteményéből (nyilván a saragossai Gabarda grófok Sabardiel palotáját értik a tulajdonos megnevezése alatt) vételre felkínált Greco képmást tekintsen meg. Térey a képet magával hozta Bécsbe, ahol azt a restaurátor és a múzeum igazgatója meg-' vizsgálták, de a vételtől eltekintettek. (Vö. 1800 és 1806/1910 irattári számokkal). 5 Melier Simon is azt írja, hogy Nemes Marcell állandóan útban volt Párizs és Budapest között. I. m. 25—26. 6 Co s s i o: I. m. I. 596—604. 7 Velázquez und sein Jahrhundert. Zürich, 1933. Negyedik kiadás. 81—86. 8 Domenico Theotocopouli von Kreta. Zeitschrift für bildende Kunst. VIII. 1897. 177—184; IX. 1898, 212—218. 9 Cossio: I. m. I. 9. A szerző felhasználta Justi kutatásait, ismerte Grecoval foglalkozó munkáit.