Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
BALOGH JOLÁN: A későrenaissance falfestészet kérdései Erdélyben
kelt Franciscus és Antonius Castellonak a címereslevele, 18 melyen a címerkép sarokmezeit fent szárnyas géniuszok, lent szirének töltik ki. Űjból és ismét a dekoratív falfestészet motívumai. Annál inkább feltételezhető, hogy a gyulafehérvári fejedelmi palota freskódíszében is hasonló motívumok tűntek fel. Báthory Zsigmond képíróját 1590. jan. 30-án említik a kolozsávri számadások, de csak mint „urunk képíróját", aki akkor a fejedelem megbízásából Désre ment, 1594. aug. 8-án viszont megnevezik „Urunk szolgáját", Képiró Pétert, akit Tordára vittek. 19 Ugyancsak a kolozsvári számadások nevezik meg olasz képíróját Astolfo Vagionit (Vagioli) 1595-ben. 20 Valószínűleg ő festhette a gyulafehérvári székesegyház alkalmi festményeit Báthory Zsigmond és Maria Christierna főhercegnő mennyegzőjére, melynek programját a jezsuiták állították össze. 21 A festő igazi neve Astolfo Vagioli, ezzel a névvel jelezte 1617-ben Krakkóban a Corpus Christi kápolna oltárképeit. 22 A figurális motívumokat alkalmazó dekoratív falfestés gyakorlata tovább folytatódott Bethlen Gábor idejében. Ennek bizonysága Nagybányai Csengeri Képiró István címereslevele (77. kép), melynek címerképét és lapszéli díszét a kitüntetett mester festette. A lapszéli dísznek füzérei, szárnyas puttói, allegorikus nőalakjai, valamint a címerkép keretének női herma-figurái olyan motívumok, amelyek falfestésre is alkalmasak. Még Báthory Zsigmond idejében fejlődött ki a címereslevél festésben a tisztán ornamentális irány. Ez a dekoratív stílus a későrenaissance arabeszk motívumaiból indult ki, de a közismert és általánosan használt motívumokat a hazai festők csakhamar virágdísszel szőtték át. Példaképpen említjük Wolfgangus Alia de Korothna címeres levelét, mely 1597. jún. 1-én Gyulafehérvárt kelt (Kolozsvár, Akad. Levéltár, egykor. Erd. Múz. Levéltára). Ez a dekoratív stílus Fehérvári Pál 23 (Paulus Albajulius) műveiben érte el a csúcspontot. Jelzett műve Petky János remekbe készült bárói diplomája 24 1607-ből (Budapest, Orsz. Levéltár). Hasonló stílusban festette meg egy évvel később (1608. jún. 25.) tulajdon kiváltságlevelét (Kolozsvár, Akadémiai Levéltár — 78. kép). Erősen valószínű, hogy ez a dekoratív stílus hellyel-közzel a falfestészetben is érvényesült. Ugyanezt feltételezhetjük a Rákóczi korszak címeres leveleinek pazar virágdíszéről. Ezekből az arabeszk eltűnt, tisztán növényi motívumokból tevődnek össze. Kiemelkedő példái: Marosvásárhelyi Kováts Péter 25 (1630. ápr. 25. — 79a. kép), Sáropataki Nagy Márton (1640. dec. 10. — 79b. 18 A címereslevél őrzési helye: Kolozsvár, Akadémiai Levéltár (egykor Erdélyi Múzeum Levéltára). 19 Kolozsvár város számadásai IV/XXI. 74.; VI/VIII. 17. (Kolozsvár, Állami Levéltár). 20 Kolozsvár város számadásai VI/XVII-a. 98. (Ugyanott) 21 Jezsuita jelentés Erdélyből 1595 őszén, közölve: Veress, E.: Jézus társasága évkönyveinek a jelentései. Veszprém, 1921. 46. — Fontes Rerum Transsylvanicarum. V. 22 T h i e m e, U. — Becker, F.: Allgemeines Lexikon de bildenden Künstler. XXXIV. Leipzig, 1940. 38. 23 Kelemen, L.: Gyulafehérvári Pál deák. — Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1977. 133—134. 35 Balogh, J.: A későrenaissance művészete — A magyarországi művészet története. Szerk. Dercsényi D.—Zádor A. V. kiadás, Budapest, 1973. 249. 1., 391. kép. 25 Kolozsvár, Akadémiai Levéltár. — Balogh, J.: A népművészet és a történeti stílusok. Budapest, 1967. 113. — A Néprajzi Múzeum füzetei. 24.
