Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

BALOGH JOLÁN: A későrenaissance falfestészet kérdései Erdélyben

kép), Marussi András

26 (1648. dec. 10.), valamint rétyi Zajzon Péter (1650. júl. 28.) címereslevele és a marosvásárhelyi lakatosok kiváltságlevele (1653). Miután az ilyenfajta falfestés hírmondója a zaláni Séra kúriában fennmaradt, annál inkább feltételezhető ennek gyakori alkalmazása a stílus virágkorában. Külön említést érdemel a Ferencz család címereslevele (1642. júl. 16. Gyulafehérvár — Budapest, Ferencz Lajos tulajdona), melynek felső szélét indadíszbe helyezett jelképes állatalakok díszítik: álló oroszlán a vállán oszloppal, szárnyas pegazus és egyszarvú (80a—b. kép). Indadísz állatalakokkal olyan motívum, amelyre van példa a fennmaradt falfestmények sorában is (Radvány, Radvánszky kastély).

27 Annál inkább feltételezhető, hogy a Ferencz címereslevél motívumaihoz hasonlók fejedelmi és főúri palotákat is díszítettek. Végezetül legyenek előttünk a beszélő címerek sok kedves alakja: vitézek, vadászok, solymászok, kézművesek stb. Közülük egyik vagy másik falfestmény téma is lehetett, amint erre bizonyság a csikrákosi kúria freskója és a magyarnagyfülpösi templom nyugati kapuszárnyának a belső oldalára festett kis vitéz. Mindezek a feltételezett egyezések csak fel-felvillanó, szétszórt fények, de az adatokkal együtt mégis adhatnak valamelyes, vázlatos képet Erdély elpusztult későrenaissance falfestészetéről. BALOGH JOLÁN 26 A Marussi címereslevél: Országos Levéltár. — Balogh, J.: i. m. 1973. 249. 1., 392. kép. A többi három (Kováts Péter, Nagy Márton, Zajzon Péter) Kolozsvár, Akadémiai Levéltár. A lakatosok kiváltság levele: Marosvásárhely, Bolyai Tud. Könyvtár. 27 A radványi freskók fényképeit Szmodisné Dr. Eszláry Éva kéziratából ismerhettem meg. Tanulmányának címe: Későreneszánsz falfestészetünk három jelentős emlékéről. (Ars Hungarica számára)