Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
BALOGH JOLÁN: A későrenaissance falfestészet kérdései Erdélyben
A festészetnek ez az ága mind a Báthoryak idejében, mind a Bethlen—Rákóczy korszakban dúsan virágzott. Néhány kiválóan megkomponált, finoman kidolgozott címereslevél az elpusztult falfestményekre is némi fényt vet. Ebből a szempontból különösen jelentős Paulus Bielfft címereslevele (76. kép), mely 1592-ben Gyulafehérvárt kelt. 15 A díszes címerkép valójában figurális motívumokból összeállított festői kompozíció. Ennek hangsúlyos középpontja az ovális mező és benne a tulajdonképpeni címerkép; a mező kerete felett a Báthory címer látható, két oldalt pedig egy-egy allegorikus nőalak, kezükben a mesterséget jelző eszközökkel. Az ovális középmezőt fent és lent puttopár kíséri, a felső puttopár a cartouche-pajzsba helyezett Báthory címert tartja. A címerkép egészében a dekoratív jellegű alakok uralkodnak: az allegorikus nőalakok és a puttók. Az emberi testnek allegorikus jelleggel és dekoratív célzattal való alkalmazása a későrenaissancenak, a manierizmus korszakának gyakran ismételt, erősen kedvelt motívuma volt különösen a monumentális falfestészetben. Ennek az iránynak a kiinduló alapja Michelangelo műve, a Cappella Sistina. Ettől kezdve az olasz festők ismételten terveztek olyan falfestmény kompozíciókat, amelyekben az emberi alakot, annak testtartását, mozdulatait a festett építészeti keretek dekoratív kitöltésére használták. Kétségtelenül ezzel az irányzattal függ össze a Bielfft címerkép, alakjai is a firenzei manierista festők műveire emlékeztetnek. 16 Báthory Zsigmond udvara tele volt olaszokkal, ő maga toszkán hercegnőt akart feleségül venni. A kapcsolat a két udvar között igen élénk volt, a követek sűrűn jöttek-mentek. Ezeknek a során juthatott el Gyulafehérvárra a címerkép festője. Ugyanez a mester hasonló stílusú, hasonló kompozíciókat a gyulafehérvári palota falaira is festhetett. Az olasz hatás egy korábbi munkán is megmutatkozik: Mathias Fronius müvének fametszetű címlapján 17 (Statvta ivrivm mvnicipalivm saxonvm in Transsylvania), melyen a középső címtábla felső sarkain ülő, szárnyas géniuszok tartják a Báthory címert, lent pedig griffek Brassó város „olasz" koszorúba helyezett címerét (75. kép). A kontraposztikusan elhelyezett, lendületes alakok dekoratív felhasználása ismét olasz mintaképre vall. Mivel Fronius munkáját Berzeviczy Márton kancellárral hagyatta jóvá, feltehető, hogy a címlap megrajzolására is az udvar valamelyik olasz festőjét kérte fel. A remekül megkomponált címlap semmiképpen sem a fametsző munkája, ő csak fába metszette, helyenként elrajzoltan és felületesen (1583). Sajátságos módon a térkitöltő dekoratív-allegorikus alakok alkalmazása többször megismétlődött Báthory Zsigmond címeres levelein. 1597. május 14-én ,r ' Nagyszeben, Brukenthal Museum, Handschriftenabteilung. Orig. Dok. 4. — E fontos címereslevél fényképeit a Múzeum egykori kiváló igazgatójának, Dr. Julius Bielznek köszönöm. Ugyanebben az évben 1592-ben kelt Georgius Deidricius címereslevele (Budapest, magántulajdon), melynek festett diadalívbe helyezett címerképét allegorikus alakok övezik, stílusuk azonban egészen más. Nyilván helyi erdélyi mester műve. 16 Voss, H.: Die Malerei der Spätrenaissance in Rom und Florenz. Berlin, 1920. 165, 195, 213, 224. 17 Soltész, Zné: A magyarországi könyvdísz a XVI. században. Budapest, 1961. V. tábla, 38. („Egyedülálló a XVI. század fametszeteinek a sorában.") Régi Magyarországi Nyomtatványok. I. Budapest, 1971. 524. sz. Fronius és Berzeviczy kancellár kapcsolatáról: Veress, E. : Berzeviczy Márton. Budapest, 1911. 155—156.
