Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

MRAVIK LÁSZLÓ: Gaudenzio Ferrari mestere: Stefano Scotto?

GAUDENZIO FERRARI MESTERE: STEFANO SCOTTO? Paolo Lomazzonak a festészetről írott értekezése hatodik könyvében a következő mondat olvasható: „Ne i rebeschi ci sarebbe molto che dire, benché Stefano Scotto senza dubbio sia stato il principale", s lentebb hozzá teszi: „peró Gaudenzio in quelli l'ha superato, il quale fu sou primo discepolo ed insieme del Luino"

1

. Egy 1508-ban kelt milánói dokumentum is említi Stefano Scottot, mint a dómban dolgozó mestert.

2 Ennyi az, amit Stefano Scottoról biztosan tudunk, ám ez a kevés is elegendő volt a személyével kapcsolatos kutatás kiindulópontjául és sikerült Gaudenzio Ferrari mesterének művészi karakterét megragadni, ha mégoly vázlatosan és bizonytalanul is. Szimbolikus jelentőségű az a tény, hogy a lombard-piemonti festészet két kimagasló mesterének, Gaudenzio Ferrarinak és Bernardino Luininek Scotto volt a mestere, mintegy jelezve, hogy a quattrocento két alapvető helyi irányzata közül a Scotto által képviselt foppai irány jut diadalra Spanzotti iskolájával szemben. Míg Vincenzo Foppa a toszkán és az umbriai iskolák teoretikus tisztaságú törekvéseit valósítja meg Lombardiában, addig Gian Martino Spanzotti festészete erősen hagyományhű, sok gótikus elemet tartalmaz, s uralkodik benne a franciás—németalföldies elem. Késői műveiben Spanzotti is — engedve a kor szellemének — a padovai reneszánsz elveit követi.

3 E kétirányú fejlődés azután feloldódik a lombard cinquecento Leonardo lenyűgöző hatása alatt alakuló festészetében. Stefano Scotto müveit a kutatás két városban kereshette: Milánóban és Varalióban. Milánó mellett szól a fentebb idézett dokumentum, Varalló mellett pedig az, hogy Gaudenzio Ferrari kezdeti tevékenységének, s így feltehetően Scottoénak is e különös városka legalább is egy ideig a színtere volt/' Milánóban eddig nem sikerült egy művét sem megtalálni, Varallóban azonban az egyelőre teljes mértékben el nem oszlatható kételyek ellenére a kutatás eredményesnek bizonyult. Először P. Galloni jutott arra a következtetésre, hogy a 1 Lomazzo, G. P.: Trattato dell'arte della pittura. Milano, 1584. Libro VI. Capitolo XLVII. 421. A későbbi Lomazzo-kiadások bizonyos helyreigazításokkal közlik a szöveget, így az 1844-es milánói kiadásban a „rebeschi" helyett „rabeschi" áll, a fejezetszámozás is eltolódik, a freskófrízekről szóló rész például a XLVIII-ik. 2 Labo, M.: Stefano Scotto. Címszó. Thieme, U.—

Becker F.: Allegmeines Lexikon der bildenden Künstler, Bd. XXX. Leipzig, 1936. 411. :i Mantegna erős hatása mutatható ki az ivreai San Bernardino Kálvária-freskóján. 4 Stefano Scotto és Gaudenzio Ferrari stíluskapcsolatáról Mailé, L. : Incontri con Gaudenzio, Torino, 1969. számos helyen. Gaudenzio varallói tevékenysége kb. 1507-ig terjed, ám ezután is gyakran megfordul itt, s jelentős munkákat készít, így 1513-ban, 1525—28 körül, 1539-ben.