Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

MRAVIK LÁSZLÓ: Gaudenzio Ferrari mestere: Stefano Scotto?

varallói Santa Maria della Grazie templomban, a Cappella della Verginében levő két freskó — a Háromkirályok imádása és a Mária menyegzője — Stefano Scotto műve.

5 E véleményt aztán a kutatás nagyobbrészt elfogadta, így Labo, Testőri, Mailé, Viale.

6 A Lomazzo-féle említés ellenére N. Gabrielli véleménye szerint Gaudenzio Ferrari mestere Nicoló da Varallo volt.

7 Tény, hogy az említett freskók közeli stílusrokonságot mutatnak Gaudenzio legkorábbi önálló művével, az egykor a varallói Sacro Monte házikápolnájában volt, majd a varallói képtárba került, két angyalt ábrázoló freskótöredékkel, azzal együtt, hogy Gaudenzio angyalainak formálása könnyed, szabad, míg a Scottonak tulajdonított freskók régiesek, helyenként merevek. Túl a rokon vonásokon, közvetlenebb öszszekötő kapocs is van Gaudenzio és Scotto művészete közt. A Santa Maria delle Grazie Háromkirály ok-freskóján látható szerecsen király könnyed kontraposztjával, élénk gesztusaival és szabadabb előadásmódjával élesen eltér a freskó többi alakjától, s így, egyéb korai műveivel összevetve, elfogadható Gaudenzio Ferrari szerzősége. Úgy a varallói képtár freskótöredéke, mint a Grazie-beli freskók keletkezési ideje, számolva a helyi stílusfejlődés stádiumával, s Gaudenzio 1475 körüli születési évével, az 1490-es évekre tehető; a Scotto-freskók a feltételezés szerint a templom felszentelésekor, 1493 táján készültek.

8 Mindezek alapján hihető, hogy a kutatásnak tényleg sikerült megtalálni azt a művet, melyben a fiatal Gaudenzio Ferrari és egy idősebb mester, jogos feltevés szerint Stefano Scotto együtt dolgozott, s így Lomazzo adatát a mester-tanítvány viszonyról tartalommal megtölteni. Mindez természetesen nem zárhatja ki azt a tényt, hogy Ferrari fiatalkori műveire, sőt későbbi fejlődésére ne hatott volna más. E tekintetben Nicoló da Varalló és Gian Martino Spanzotti befolyása kétségtelen, elsősorban Gaudenzio korai szobraiban,

9 továbbá egy ugyancsak korai táblaképében, a varallói képtár Kálváriájában nyilatkozik meg erősen (40. kép). Ugyanakkor, amikor e tábla alakjainak arctípusai világosan utalnak Spanzottira, a drapériák formálása igen hasonlít a „sacello" angyalaiéhoz, s csaknem ily mértékben a Grazie freskójának Szent József-alakjáéhoz.

10 A varallói Kálvária-festmény az eddig említett Gaudenzio-képeknél kevéssel későbbre, 1495—1498 tájára datálható.

11 5 Galloni, P.: Sacro Monte di Varallo. Origine e svolgiamento delle opere d'arte. Varallo, 1914. 81. ö L a b o, M. : id. m. — Testőri, G.: Gaudenzio e il Sacro Monte. Milano, 1956. 23. (a Vercelliben rendezett Guadenzio-kiállítás katalógusában). Megállapítja, hogy a freskóknál a San Pietro in Gessate (Milánó) falképeinek és a milánói dóm üvegfestményeinek hatása érződik; Scotto tehát milánói iskolázottsága művész.; Mailé, L.: id. m, 237.; Viale, V.: Gaudenzio Ferrari. Milano, 1969. 8. commento alla tav. II. 7 Gabrielli, N.: La pittura in Valsesia prima di Gaudenzio. Milano, 1956. 63— 66. (a Vercelli Gaudenzio-kiállítás katalógusában).; Az, hogy Gaudenzio 1493 táján Scottoval dolgozott, s köztük tanítvány-mester kapcsolat volt, nem zárja ki azt, hogy ez előtt vagy után Nicoló da Varallo műhelyében is tevékenykedett. Erről: Pigler, A.: A Szépművészeti Múzeum Közleményei, 17. 1960. 9—21, 113—116. A tanulmány felveti annak lehetőségét, hogy a budapesti Krisztus nemzetségét elősoroló falképeken esetleg együtt dolgozott Nicoló da Varallo és Ferrari. 8 Mailé, L.: id. m. 135, 237. 9 Jó példája ennek egy festett feszület Campertongoban, Oratorio di San Carlo (letét a varallói képtárban). 10 A Gaudenzio Ferrari fiatalkori művei közt kiemelkedő fontosságú képet G. Testőri határozta meg (Mostra di Gaudenzio Ferrari, Vercelli, Museo Borgogna. Milano, 1956. 91. cat. 1.) megállapítva Butinone és Donato de'Bardi hatását. Az attribúciót megerősítette Mailé, L,: id. m. 32, 237, stb.; Mailé, L.: Le arti figurative in Piemonte dalle origini al período romantico. Torino, é. n. 182.; Viale, V.: id. m. 184. 11 Mailé, L.: id. m. 1969. 237. (a hagyomány szerint a varallói S. Marta-ból).