Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
G. AGGHÁZY MÁRIA: A Szépművészeti Múzeum néhány miniatúrás kódexlapjáról
gyobbítására 1365—1393 között került sor és ez utóbbi évben szentelték Borbála tiszteletére. 1451-ben történt tűzkárok után 1492-ig tartott újjáépítése. Egykori felszereléséből oltárok ma a Wallraf-Richartz Múzeumban vannak. A templom és kolostoregyüttes később az evangélikusoké lett. 5 Nemcsak a Borbála ábrázolásával díszes templomszentelési szöveg, hanem Szt. Lőrinc szerepeltetése az egy martir közös ünnepének díszbetűjében szintén kölni és kartauzi eredetre vall. A rend alapítója, Szt. Bruno ugyanis Kölnben, a Laurentzplatz egyik házában született. Nem tudjuk, hogy a téren az egykori, később lebontott plébániatemplom első építési periódusa, a XII—XIII. század fordulója előtt, volt-e egy még korábbi „ecclesia baptismalis", ahol az 1030/35— 1101 között élt aszkéta szerzetest keresztelhették? Az 1441-ben átépült és 1480ban új tornyot nyert plébániatemplom 6 védőszentje és a kartauzi rend alapítója között még érezhette a kapcsolatot az antifonálé megrendelője, aki éppen Lőrinc alakját festette az egy martir közös ünnepi szövegének díszbetűjébe. * * * Fenti kérdések tárgyalása után érkeztünk el lapjaink leginkább problematikus részéhez, mégpedig ahhoz, hogy betűik és a lapszéleknek díszítése, stílusuk miként felel meg, hogyan illeszkedik a liturgikus sajátosságokból levont következtetésekhez ? Keletkezési idejüket Hoffmann Edith az 1470 körüli időre tette és kérdőjelesen magyar eredetet feltételezett. 7 Ez azonban a kartauziak liturgiája és Borbála-titulusú templomban volt használatuk miatt nem állhat fenn. Mint már jeleztük, a magyarországi kartauzi kolostorok egyike sem volt Borbála tiszteletére szentelt. A magyar helymeghatározás felé bizonyára az vezethetett, hogy a használt díszítőelemeket nagyjából a szomszédos Csehországra és részben annak hatása alatt álló Ausztriára tarthatjuk jellemzőnek, különösen az előbbi igen fejlett kódexfestészetének egy bizonyos szakaszára. A betűk díszítésének egyes részletei régebbi időre nyúlnak vissza. Az első lapunk E betűjének szárait összekötő vonal maeander-szerű tagolása többszázéves francia motívumokhoz kapcsolódik. Ilyen késői előfordulása már ritka. Ugyaninnen terjedt el később Európa-szerte a harmadik lap V betűje belső alapjának hegyükön álló négyszögű mezőket formáló, 3—3 vonalból alkotott rácsszerű tagolása, a négyszögekben kis rozettákkal. Ez viszont szívósan élt még a XV. század elejének cseh művészetében is, mint pl. Konrád Vechta érsek (t 1431) 1402 körüli bibliájában (Antwerpen, Mus. Plantin-Moretus Ms. 15.1.) több jelenet háttereként. Ugyanígy a szintén csehországi misszále kánonképének három alakja mögött az 1411 utáni évekből (Wien, öst. Nat. Bibi. Cod. no. 1850.), vagy az ún. Gerona Martyrologium egyes medaillonba foglalt jelenetének háttereként, ugyancsak 1410 körül (Gerona, Mus. Diocesano.). 8 A mi többi lapunk betűjében az alakokat lábuktól indított, az alapszínbe rajzolt, gyengéden hajladozó, vékony arany növényindák veszik körül. 5 Renard, E.: Köln. Berühmte Kunststädten. 1907. 98., 117. — Witte, Fr.: Köln. 1900 Jahre deutsche Stadt. Köln. é. n. 83—85. B R e n a r d, E. : i. m. 60., 118. ; W i 11 e, E. : i. m. 23. 7 Hoffmann, E. : op. cit. az 1 jegyzetben. H Fr in ta, M. S.: The Master of the Gerona Martyrology and Bohemian illumination. The Art Bulletin. XLVI. New York, 1964. 298. Figs. 1., 5., 14., 15., stb.
