Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)

G. AGGHÁZY MÁRIA: A Szépművészeti Múzeum néhány miniatúrás kódexlapjáról

A betűtesteket kitöltő csavarodóan hajladozó, tömött akantuszindák akár cseh, akár osztrák jellegzetességnek tarthatók ugyancsak a XV. sz. elejétől, a „Vencel-korszak" utáni időből. (Pl. Sedleci antifonále és graduále lapjai, 1414. Budapest Szépművészeti Múzeum. — Cseh Cantionale 1420 körül, Wien. öst. Nat. Bibi. Cod. no. 4642.)

9 Még közelebb állnak azonban a kevésbé változatos olyan osztrák emlékhez, mint a XV. sz. közepe utáni úm „Melki csoport"-hoz tartozó Eusebius: egyháztörténetének f.l r. P betűje Szt. Lőrinc alakjával Aggsbach kartauzi kolostorából, 1462. (Wien öst. Nat. Bibi. Cod. no. 3359.)

10 (36. kép) A betűtest akantusz indája itt egy hullámvonalú tengelyre csavarodik, a levelek fő középerezetét egy halhólyagszerű idom alkotja. Teljesen ilyenek vannak a mi lapjainkon. A 6. számmal jelzett Lőrinc alak Q betűjén a levélgerinceknek még sötét filigrán pontsorok vonala ad erősebb hangsúlyt, amint azt világosan árnyalt változatban Martinus Opifexre is jellemzőnek tartják. (Wien, öst. Nat. Bibi. Cod. no. 1767. az 1447—48-as évekből.)

11 A négyzetes keretléceket áttörve a betűtestekből néhol csomós indaszárakkal indulnak el a lapszélekre elágazó levélindák. A legegyszerűbb az 1. sz. E betű melletti inda. Ellentétes irányú köralakokba kanyarodnak a kevés levelű indaszárak, közrefogva stilizált virágbimbót, vagy kinyílt porzós virágot. Ezek ugyancsak pontos másai a már említett aggsbachi kódexlapnak. Ehhez a rendszerhez találunk megfelelő, de feltehetően későbbi, gazdagabb levélzetű analógiát a középrajnavidéki emlékanyagban, egy magában álló lapot.

12 Egyébként az a kódexcsoport, amelyhez ezt kapcsolják, más elosztásban alkalmazza a növényornamentikát. Az indák nem az iniciálékból indulnak el, hanem hangsúlyuk a lap alján, középen van, ott tömörülnek, esetleg címertartó angyalt közrefogva. Pl. Erasmus Vertheim úti misekönyve, Budapest OSzK Clm. 221.

13 A közép-rajnavidékieknek ehhez hasonló csoportját a késő XV. századból délnémet hatás alatt keletkezettnek tartják.

14 A Melk-Aggsbach, alsóausztriai csoportnál viszont a cseh hatás mellett salzburgi és bajor befolyással számol az n F r i n t a, M. S. op. cit. előtti irodalma a Budapesti lapoknak: A g g h á z y, M.: 1966-os kiállítás katalógus. 14. — Schmidt, G.: Neues Material zur österreichischen Buchmalerei der Spätgotik in Slovakischen Handschriften, öst. Zeitschrift für Kunst und Denkmalpflege. XVIII. Wien, 1964. 35. Abb. 46. cseh Cantionale. Wien. öst. Nat. Bibi. Cod. no. 4642. 10 Schmidt, G.: Die Buchmalerei. Die Gotik in Niederösterreich. Wien. 1963. 110. Abb. 14. 11 Ziegler, Ch.: Zur österreichischen Stilkomponente des Buchmalers Martinus Opifex. Codices Manuscripti. 3. Wien, 1977. 84.; Schmidt, G. fenti írásából is nyilvánvaló, hogy ezekhez hasonló példák szintén Ausztriához kapcsolódnak. Ld. 9-es jegyzet. 12 W e s c h e r, P.: Zwei Miniaturhandschriften im berliner Kupferstichkabinett. Wallraf-Richartz Jahrbuch. NF. I. Köln, 1930. 114 skk. Abb. 120. A Wallraf-Richartz Museum tulajdonában. 13 Wei gelt, C. H.: Rheinische Miniaturen. Wallraf-Richartz Jahrbuch. I. 1924. 5 skk. — Hoffmann E.: A Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának illuminait kéziratai. Budapest, 1928. 39 sk., képpel.; W e s c h e r, P.: op. cit. a 12-es jegyzetben.; Stange, A.: Deutsche Malerei der Gotik. VII. Berlin, 1955. 119., Abb. 284. 14 V a a s s e n, E. : Ein neu erworbenes Antiphonarblatt des Mittelrheinischen Landesmuseums. Mainzer Zeitschrif. 67/68. Mainz, 1973. 176—178. Abb. 15., Taf. 15.; Z i e g 1 e r, Ch.: a 11 sz. jegyzetben i. m. 83. Mindketten rokon körbe vonnak egy inkunábulumot: Decretum Gratiani. Mainz. 1472. Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel. Inkunabel 1.1.1., fol. 1 r.