Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 53. (Budapest, 1979)
G. AGGHÁZY MÁRIA: A Szépművészeti Múzeum néhány miniatúrás kódexlapjáról
A „proprium de Sanctis" részből: 4. Nativitas S. Johannis Bapt. jun. 24. A recto oldal utolsó sorában a „Priusqam" versiculus utáni responsorium: „Fűit ho-mo missus a Deo .. ." (Ev. Joann. 1.6—7.) Az F betű virágindás alapon, alsó rövidebb szárában, ami szalagként hullámzó, „Maria" neve. Méret: 497x336 mm. Inv. no. 1940/3526. 5. Inventione Sti. Stephani. aug. 3. ünnepének lapján a recto oldalon az „ad benedictus" antifonával végződő, Máté (Ev. 23.35.) szöveg átmegy a verso oldalra is. Utána Ad vigilia Assumptionis BMV. aug. 14. szövegei az „ad. vesperas sup. psalmus antifonával: „Sicut cinnamomum et balsamum..." (Ecclesi. 24.20.) S betűje kiemelve. Méret: 495x335 mm. Inv. no. 1940/3529. Az antifonálék következő része a „Commune sanctorum", a nem különös kiemeléssel tisztelt szentek ünnepein, amelyek esetében több szent is azonos szövegű imákat kap. 6. így a „Commune unius martyris" az egyházi év időszakai szerinti változtatásokkal. A „Qui vicerit..." (Joann. Apoc. 3.12.) kezdetű responsorium iniciáléjában Szt. Lőrinc álló alakja a rostéllyal a lap bal alsó sarkában és ebből elágazó laza akantuszleveles, virágos indafolyondárok, az alsó szélen kissé megcsonkítva. Az egyik indán kis bagoly ül. Méret: 396x335 mm. Inv. no. 1940/3527. (35. kép) Közös imaszövegei vannak még a templomszentelés megünneplésének magán a szentelés napján, vagy annak évfordulóin, az egyházi év időszakainak megfelelő némi változtatásokkal. Továbbá utalás történik arra a szentre, akinek pártfogása, patrociniuma alá helyezték, vagy akinek tiszteletére szentelték. Ezért ez segíthet a díszes zsolozsmáskönyvek esetében készülésük helyének meghatározásához, lokalizációjához. 7. Most ismertetett kódexlapjaink utolsó darabján ennek az ünnepnek egyik responsoriuma a reggeli imádságból, a matutinumból vett, mégpedig a III. nocturnus 12-ik lectioja utáni. Az összesen 12 lectio monasztikus jellegzetesség, mert a világi papi közösségek csak 9 lectiot mondtak a matutinumban. A szöveg a recto oldalon a „Vidi civitatem sanctam iherusalem novam..." (Joann. Apoc. 21.2) A V betű belsejében a kék alapon finoman hajladozó arany növényindák között ugyancsak finom, élesen megtörő arany vonalakkal rajzolt Szt. Borbála hosszú ruhás alakja, kezében kelyhet tartva az ostyával és mellette másik attribútuma, a torony. Méret: 493x337 mm. Inv. no. 1940/3531. (39. kép) Tekintetbe véve lapjainkon a már említett kartauzi jellegzetességeket: a monasztikus szövegrészletet, a szigorúságot mutató egyszerű dallamvezetést, de emellett a quadrata hangjegyírást is, ezek valóban valamelyik kartauzi kolostor tulajdonából származhattak. Az ornamentika alapján a kódex a XV. század utolsó harmadára datálható, a kartauziak ekkor már jó ideje csatlakoztak a XIII. századi új szerzetesrendek: ferencesek, ágostonos remeték, dominikánusok nyomán a liturgia curiae romanae hangjegyírásához. :! A templomszentelés díszes V betűjében látható Borbála-ábrázolás alapján kellett keresni azt a kartauzi kolostort, amely e szent tiszteletére volt szentelve. Ilyet Magyarországon, de Ausztriában és annak tartományaiban, a környező országokban sem találunk/ 1 Ellenben Borbála patrociniumú volt az egykori kölni kartauzi kolostor. Építését 1335-ben kezdték, az első kis templom 1344-ben készült el. Megna3 Szigeti, K. : op. cit. 4 Zak, A. : österreichisches Klosterbuch. Wien, 1912.
