Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)

KAPOSY VERONIKA: Francia mesterek a neoklasszicizmus útján

lásával megőrzi a neoklasszicista rajzok jellegzetes vonalvezetésének hideg precizitását, mégis alakjai, — főként a gyermekét tartó anya, — egészséges erőt és természetes szépséget sugároznak. Az alakok bizonyos változtatással kerültek ugyan a képre, de megtartották szoborszerű plaszticitásukat, melyet már a festmény jellemzésénél is hangsúlyozott Szigethi Ágnes.

53 A neoklasszicizmus ifjabb generációjának mesterei között figyelmet érdemel Augustin Félix Fortin (1763—1832) szobrász, F. Lecomte unokaöccse és tanítványa, korának sokat foglalkoztatott művésze.

54 Büsztjei, szobrai ismertek, domborművei Párizs nevezetesebb pontjain kutakat és fontos épületeket díszítenek (pl. Pantheon, Louvre, stb.),

55 a szakirodalom azonban eddig nem foglalkozott alaposabban munkásságával. 1783-ban elnyerte az Akadémia első díját „Mort ressuscité par l'attouchement des os de prophète Elie" című munkájával. A szobrászat mellett festészettel és rajzolással is foglalkozott, litográfiákat készített.

56 Domborműveit és rajzait a Salon kiállításain mutatta be 1789 és 1824 között. Rajzoló művészetére az 1975-ben Londonban a Heim Gallery, French Drawings Neoclassicism kiállításán

57 bemutatott lapja hívta fel figyelmünket. Az „Un père met sous la protection de Mars deux fils qui vont combattre" című jellegzetes rajz (74. kép)

58 alapján sikerült meghatározni gyűjteményünk XVIII. századi francia lapjai között eddig ismeretlen művét. Ez Bouchardon rajzaként szerepelt az Esterházy gyűjteményben, majd mikor a Szépművészeti Múzeumba került a téves attribuciót elvetették, mint ismeretlen francia mester lapját „A Horatiusok egyikének bevonulása" címen leltározták (73. kép).

59 Valóban a rajzon diadalmi jelvényekkel vonuló római katonákat látunk, kik közül többen viszszafordulva rémülten figyelik, hogy az egyik harcos jobbjában kardot tartva, baljával a társnői karjába rogyó sebesült fiatal nőre mutat. A jelenetben Titus Liviusnak A római nép történetében leírt eseményét ismerhetjük fel (I. 26). A római és albai hármasikrek a Horatiusok és Curiatiusok egymással vívott harcából egyedül élve maradt győztes Horatius kardjával leszúrta húgát, aki az egyik Curiatiusnak volt jegyese. A leány ugyanis hangosan siratta vőlegényét, mikor bátyjának vállán megpillantotta a köpenyt, melyet jegyese számára varrt. A szürke háttér előtt a reliefek komponálásához hasonlóan, síkokba rendezett alakok kifejezetten szobrász rajzolásmódjára vallanak. Ez a módszer egyaránt megfigyelhető a budapesti és a londoni kiállításon szereplő lapon is. A jellegzetes figurák és arctípusok, mint pl. a két idősebb szakállas férfinél, a széles teátrális gesztusok, az élénk mimika, mely sokszor groteszkké fokozódik mindkét lapon, azonos művész kezéről tanúskodnak. Megegyező az alakok merev tartása és mozgása, a testek ábrázolása, erőteljesen hangsúlyozott izomzat, 53 Szigethi, A.: Peintures françaises des XVII

e et XVIIle siècles. Budapest, 1976. Nr. 41. 54 Thiem e, U. — Becker, F. : Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler. Bd. XII. Leipzig, 1916. 227—228. 55 B é n é z i t, E. : Dictionnaire des Peintres, Sculpteurs, Dessinateurs et Graveurs. Vol. 4. Paris, 1951. 13. 56 Béraldi, H.: Les graveurs du XIX

e siècle. Vol. VI. Paris, 1887. 149. 57 Spring Exhibition 20 February — 27 March, 1975. Nr. 31. 58 Jelezve: „Fortin a Parisiis 1788". Szerepelt a Salon kiállításán 1789-ben, No 303. 59 Ltsz. 2991, gouache, 201x167 mm. Esterházy gyűjtemény (35.34.).