Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)
KAPOSY VERONIKA: Francia mesterek a neoklasszicizmus útján
s nem utolsó sorban a ráncokba szedett ruharedők elrendezése, nehézkes hullámzása. Azonos a két lap technikai megoldása is, a vékony tollvonással húzott kontúr és az egységes szürke tónus alkalmazása. A budapesti rajz alsó szélén az eltávolított szignatúra nyomai látszanak. Halványan kivehető még a jelzés végén olvasható „inv." és az első betű, melyet régebben „C"-nek véltek, de ami alaposabb vizsgálat után megegyezőnek bizonyult a frankfurti Städelsches Kunstinstitut rajzgyűjteményében található Mr Aaron Hill egyiptomi utazását ábrázoló lap szignatúrájának jellegzetesen írott kampós, áthúzott „f" betűjével. 60 Fortin budapesti lapja a kompozíció, rajzolásmód és technikai kivitelezés tekintetében közelebb áll a Heim Gallery-ben kiállított és 1788-ban datált rajzhoz, mint a két évvel később, 1790-ben készült illusztráció jellegű Frankfurtban lévő kompozícióhoz. Feltételezhető ezért, hogy lapunk szintén a 80-as évek végén keletkezett. Érdemes azonban megvizsgálni a körülményeket, melyek Fortint rajzának készítésére, témájának megválasztására indították. A XVIII. század második felében a francia festészetben mind nagyobb számban jelentkező antik témák között egyre jobban előtérbe lépett a római történelem ábrázolásai iránt jelentkező igény. 61 E jelenség hátterében az a hivatalos felfogás állt, hogy ezek az alkotások a hazafiasság, önfeláldozás és hősiesség mintaképeit állítják a nézők szeme elé. A művészek témaválasztásuk során nem egyszer Livius történeti munkáját is forrásul használták. Az Akadémia igazgatója J.-B. M. Pierre, aki 1770-től a „le premier peintre du Roi" rangját viselte, d'Angiviller-vel együtt nagy befolyást gyakorolt a témaválasztásokra s ezáltal a francia festészet alakulására is. ök állították össze a Salon kiállításai számára készült királyi támogatású témák listáját. 62 Ilyen mű volt az 1785 évi Salon kiállításán bemutatott „Horatiusok esküje" (Louvre), David nagyhatású festménye, a francia neoklasszicista festészet főműve. Dávidot azonban Corneille „Horace" című drámája ihlette meg, mely a Livius által leírt történetet drámai költemény formájában dolgozta fel. 1781-ben készült első rajzán „A győztes Horatius visszatérve Rómába megöli Camillát" (Wien, Albertina) a dráma IV. felvonásának 5. jelenetét láthatjuk, 63 mikor Horatius testvére holttestére mutatva mondja: „Ainsi reçoive un châtiment soudain/ Quiconque ose pleurer un ennemi romain!" (72. kép). Ez után készült a Louvre vázlatlapja, 64 amint az utolsó jelenetben „Az idős Horatius megvédelmezi fiát" (V. felvonás, 3. jelenet). Végül eredeti tervét megváltoztatta és elhatározta, hogy saját elképzelését valósítja meg a képen „le moment qui a dû précéder le combat où Horace père, rassemblant ses fils dans son foyer domestique, leur fait prêter serment de vaincre ou de mourir". 65 60 Jelezve: „Fortin fecit Londini 1790". A rajz fényképének tanulmányozás céljára megküldését a Städelsches Kunstinstitut grafikai osztályának köszönöm. 61 Bárdon, H. : Les peintures a sujets antiques au XVIIle siècle d'après les Livrets de Salon. Gazette des Beaux-Arts, 61, 1963. 217—. 62 S p r i g a t h, G. : Themen aus der Geschichte der römischen Republik in der französischen Malerei des 18. Jahrhunderts. München, 1968. 152—153. 63 Cal vet, A.: Unpublished Studies for „The Oath of the Horath" by JacquesLouis David. Master Drawings VI, (1968), Nr. 1. 37—, Plate 23. 64 C a 1 v e t, A. : i. m. Plate 22. 05 Peron, A. : Examen du tableau du Serment des Horaces peint par David suivi d'une notice historique du tableau lus à la Société des Beaux-Arts. Paris, s. d. 29.; Wind, E. : The Sources of David's Horaces. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes. 1940—41. 124—138.; H a z 1 e h u r s t, H. F.: The Artistic Evolution of David' Oath. Art Bulletin, XLII (1960). 59—63.
