Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)
KAPOSY VERONIKA: Francia mesterek a neoklasszicizmus útján
nyálasát sem, mint az a részlettanulmányoknál megfigyelhető és amelyek a lipcsei első vázlatnál később készültek. A budapesti Szépművészeti Múzeum kisméretű festménye (32x46 cm), „Perseus király a győztes Aemilius Paulus előtt", Peyron legvonzóbb műveinek egyike (69. kép)/' 7 Az Esterházy gyűjteményből származó képet 1802-ben készítette a művész. 48 Témájának forrását akárcsak az előbb említett londoni festményét Plutarohosban látjuk (Aemilius Paulus, 26.), aki leírja, hogy a legyőzött Perseus életét féltve, az ellenség kezére adta magát és a győztes hadvezér előtt térdre borulva kegyelemért könyörgött. Aemilius Paulus, aki elébe sietett, hogy ellenfelének megadja a tiszteletet, a rimánkodó király láttán megvetéssel mondta: „A rómaiak szemében a vitézség megszerzi az ellenség megbecsülését a szerencsétlen sorba kerültekkel szemben is, de a gyávaságot akkor is megvetik, ha jó szerencsét hoz valakinek." 49 Peyron a londoni és budapesti képek készítésekor, olyan drámai jelenetet örökített meg, melynek szereplői nemcsak a történelem hősei, de a jellembeli szilárdság, a magasabb rendű erkölcsi magatartás mintaképei is. Az Aemilius Paulus sátra előtt lejátszódó jelenet ábrázolása több ízben foglalkoztatta Peyront. A kompozíciónak több variánsáról vannak adatok. 50 Az 1804-ben a Salonban kiállított második festmény, — később a Caen-i múzeum tulajdona, — ; 1944-ben elpusztult. Egy 1807-ben készült rajzot 1972-ben vásárolt meg a Caen-i múzeum (70. kép). 51 Ez utóbbin figyelhetők meg azok a változtatások, amelyeket Peyron a későbbi kompozíciókon eszközölt. így a jelenet baloldalán látható nők csoportjának átalakítása, a térdelő király kísérőinek elhagyása, a háttér leegyszerűsítése. Ez az összehasonlítás felveti a kérdést, miért tekintsük képünket pusztán egy nagyobb mű vázlatának? Inkább azt feltételezhetjük, hogy e harmonikus kompozíciójú, gazdag előadású festmény sikerült volta indította a művészt egy újabb kép megfestésére. A párizsi kiállítás katalógusának közlése hívta fel figyelmünket arra, hogy a Béziers-i múzeum a budapesti festményhez készített rajzvázlatot őriz (68. kép). 52 Ezen a lapon a képünk bal szélén látható asszonyok csoportjának részlettanulmánya található. Bár a rajz élesen meghúzott vonásaival, finom árnyékolt47 Ltsz. 662. P i g 1 e r, A. : Katalog der Galerie Alter Meister. Museum der Bildenden Künste Budapest. Budapest, 1967. 539. 48 Jelezve: „P. Peyron inv. et f. 1802." 49 Titus Livius A római nép történeté-ben szintén foglalkozik a jelenet leírásával (45.7.), de itt: „A consul felállt, és... jobbját nyújtotta a belépő királynak; mikor az a lábai elé akarta vetni magát, felemelte, s nem hagyva, hogy térdét átölelje, bevezette a sátorba..." A budapesti képen az elutasító gesztusu Aemilius alakjának tehát nem lehetett forrása Livius szövege. 50 Sérullaz, A. — Lacambre, J. — Vilain, J. : i. m. Nr. 114 (J. V i 1 a i n). Londonban található (Chaucer Fine Arts Inc.) egy Peyronnak attribuait rajz, melynek kompozíciója és mérete (330x460 mm) megegyezik a budapesti festményével. Kvalitása azonban gyengébb, mint a budapesti festményé és a Bézier-i rajzé. 51 Jelezve: „P. Peyron inv. 1807". Beige színű papíron, barna tintával és fedő fehérrel, 275x375 mm. Caen, Musée des Beaux-Arts. 52 Sérullaz, A. — Lacambre, J. — Vilain, J.: i. m. 113.; Béziers, Musée des BeauxArts, Inv. Nr.: 1113—6525. Asszonyok csoportja. Fekete kréta világos szürke papíron, 428x267 mm. Lugand, J. — Vanderspelden, J.— P.: Béziers, Musée des Beaux-Arts. Catalogue. Tome II. 1960—1976. Béziers, 1976. Nr. 522. — A rajz régebben J.— M. Vien gyűjteményében volt, a Béziers-i múzeum 1965-ben vásárolta. — A fénykép megküldéséért, az adatok megadásáért Jacques Lugandnak a Béziers-i múzeum tudományos munkatársának mondok köszönetet.
