Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)
KAPOSY VERONIKA: Francia mesterek a neoklasszicizmus útján
totta a képmezőt, figuráit egymás felett sorakoztatva fel. Ez is indokolja, hogy rajzunk készülésének idejét a művész második itáliai útja utáni korszakára, az 1780-as évekre tegyük. A második lapon (58. kép), mely „Pestis" címen szerepel leltárunkban, 24 boltíves pince-helyiségben fáklya fénye mellett halottak temetését láthatjuk. A két tar koponyájú, szakállás, apostolokhoz hasonló férfi egyike kezét az eléje hozott halott feje fölé tartja, nem tudni utolsó áldásként, vagy csupán a temetés helyére mutatva. Mögötte társa papírra ír ; a halottak neveit jegyzi fel, vagy a pusztító vész történetét? Nem érezzük megnyugtatónak a témának azt a meghatározását sem, melyet a kompozíció Leningrádban lévő első vázlatának címe ad (57. kép). Rajzunk vázlatát ugyanis az Ermitage rajzgyűjteménye őrzi és „Mózes halottakat temet" címmel Dobroklonsky publikálta. 25 Ez az első gyors vonásokkal felvázolt jelenet sok alakjának felsorakoztatásával sem kompozicionálisan, sem térbeli ábrázolásában, nem olyan egységesen elrendezett, mint a budapesti rajz. A figurák szarnának csökkentésével, az egyes csoportok összefogásával, a fényforrásul szolgáló fáklyás alakok megfelelő elhelyezésével a budapesti lap végleges megoldása a művész elképzelésének. Az erőteljes biszterlavírozás kitűnően érzékelteti a földalatti helyiség éles megvilágítását, kontrasztként pedig sötét árnyait, ami nemcsak a kép festőiségét, de a jelenet súlyos drámai légkörét is fokozza. A lap rajzbeli kvalitásával, az alakok megformálásának klasszicizáló jellegével, André Le Brun 1780 utáni alkotó periódusára enged következtetni. A francia neoklasszicizmus kialakításában Jacques-Louis David (1748— 1825) művészetének volt döntő szerepe. Már mesterének Viennek műtermében az antik témák felé terelődött figyelme, de az igazi nagy élményt a római Akadémián töltött ösztöndíjas évek (1775—1780) jelentették számára. A reneszánsz festészet remekei, s elsősorban Raffael művei keltettek benne mély benyomást, de más olasz mesterek festményeiről is készített rajzmásolatokat, vázlatkönyveiben pl. a bolognai festők számos alkotása szerepel. A nagyobb olasz gyűjteményekben Reni, Domenichino, Guercino, Carracci, Tiarini, 26 stb. festményeit csodálta meg, de főként az antik emlékek tanulmányozásának szobrok, domborművek másolásának szentelte idejét. Ezekben az években vívta meg igazi nagy belső harcát, míg sikerült megszabadótani művészetét a francia bárok hagyományok kötöttségétől, megtalálta saját egyéni stílusát, s elindult a letisztult klasszicizmus útján. E küzdelemes évek emlékét idézik a Szépművészeti Múzeum lapjai. 27 A rajzok technikája, — a kréta vonalak felett tussal meghúzott vonások, a szürke lavírozás, — jellemző David első itáliai útján használt vázlatkönyvei24 Ltsz. 2779, lavírozott biszter, 445x634 mm. Az Esterházy gyűjteményben (I. 11.), mint P. Testa rajza, a Szépművészeti Múzeum leltárában 1800 körüli olasz mester lapja. Kiállításon szerepelt a Szépművészeti Múzeumban: Meiler, S.: Külföldi mesterek rajzai, XV—XVIII. század. Budapest, 1911. 158. sz. (Pietro Testa); Hoffmann, E. : Miniatúrák és olasz rajzok. Budapest, 1930. 258. sz. (1800 körüli olasz művész). 25 Dobroklonsky, M. V.: Drawings by André Le Brun in the Hermitage. Master Drawings, 1964. Nr. 4. 408—409. Plate 36. — A földalatti helyiség, a falba helyezett és kőlapokkal lezárt sírhelyekkel a katakombákra emlékeztet, ahol az ókeresztények temetkeztek. Lehetséges, hogy rajzunk az irgalmasság cselekedeteinek egyikét, a holtak eltemetését ábrázolja. 26 M o n g a n, A.: Some Drawings by David from his Roman Album I. Études d'art français offertes à Charles Sterling. Paris, 1975. 319—. 27 Mindkettő David fiainak kézjegyével van ellátva. Lugt 839, 1437.
