Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)
KAPOSY VERONIKA: Francia mesterek a neoklasszicizmus útján
kompozícióknak lebegő figurái a XVIII. században napvilágra került és híressé vált herculaneumi falfestmények, illetve az azokat reprodukáló vagy utánzó metszetek hatását éreztetik. E művekre céloz A. Bronze Julienről írt „Mémoire"jában megállapítva, hogy az ifjú művészt már Rómában, mikor a francia Akadémia ösztöndíjasa volt, megérintette a korszak szelleme, melynek esztétikáját ekkor készítette elő Winckelmann, s melyet később David valósított meg a francia festészetben. Ettől a még csak kialakulóban lévő új szellemtől ihletve fordult szembe Natoire „dekadens" művészetével, amiért őt egyben nevére is utalva „Apostata"-nak nevezték a római Akadémián. 17 A XVIII. század második felében készült szobrászrajzok jól tükrözik a neoklasszicizmus kialakulásának folyamatát. Ez a fejlődés követhető André Le Brun (1737—1811) rajzművészetében is, mellyel e folyóiratban már foglalkoztunk. 18 Most két újabb lapja került kezünkbe, melyek eddig a különlegesen nagyméretű olasz rajzok között rejtőztek. 19 Mindkettő az Esterházy gyűjteményből származik. Hátoldalukon a művész ismert kézírásával 20 a „No 85" és „No 86" számozást olvashatjuk, ugyanazzal a tintával írva, mint a Dionysos megérkezését ábrázoló vöröskréta rajzunk versoján a Giacomo Monaldinak szóló ajánlás. 21 Az egyik rajzon 22 (56. kép) oszlopos épületek előtt félkörívben elhelyezkedő alakok csoportja közepén három ruhátlan nő lejt táncot. A körülállók figyelmesen nézik a jelenetet, az előtérben kétoldalt ruhátlan, vagy lepleiket éppen levető nők állanak. Balra a magasabban elhelyezett ülőhelyen idősebb férfi elgondolkozva néz a táncolókra, míg a mellette álló és vállát átkaroló alak baljával feléjük mutat. Ez is arra késztet bennünket, hogy a lapnak leltárunkba bevezetett eddigi címét „Táncoló istentisztelet" elvessük, s feltételezzük, hogy a művész a görög városok szépségversenyét akarta ábrázolni. A középen látható figurák kecses mozdulatai a három grácia alakját idézik. A tollrajz figurái, jellegzetes arctípusai, minden kétséget kizáróan vallanak Le Brun szerzősége mellett. A ruhák mereven lehulló ráncai, az egyenes vonású profilok, a hajzat megbomló csigái, a test izomzatát érzékeltető horgokhoz hasonló töredezett vonalrendszer a művész rajzstílusának sajátosságai. A női aktoknál vékony kontúrvonallal keretezi a testet, melynek sima felületén csak egy-egy kisebb vonás hangsúlyozza a plaszticitást. A háttér épületei, az oszlopok közül letekintő nézők elrendezése Le Brun komponálási módjának előrehaladott, fejlettebb fokát jelzik. Eltér a korai művek szerkesztési módszerétől (pl. Küzdő görögöket ábrázoló lapunkon), 23 mikor még az antik szarkofágokhoz hasonlóan két síkra osz17 Bronze, A.: Mémoire sur Simon Julien peintre d'histoire. Toulon, 1862. 13. 18 Kapo s y, V.: Dessins d'André Le Brun au Musée des Beaux-Arts. Bulletin du Musée hongrois des Beaux-Arts. No. 48—49. Budapest, 1977. 165—176. 19 Ez úton köszönöm Czobor Ágnes osztályvezetőnek, hogy a két lapra felhívta figyelmemet. 20 Sawicka, S.: Nieznane rysunki Andrzeja Le Brun. Biuletyn historii Sztuki. Panstwowy Instytut Sztuki. 1954. II. 45. 21 Ka posy, V.: i. m. 167. fig. 125. A Dionysos megérkezését ábrázoló rajz (Ltsz. 2957) hátlapján „N. 84. A." számozás olvasható, vagyis eredetileg a most előkerült lapokkal összetartozott, s csak az Esterházy gyűjteménybe kerülésükkor sorolták részben a francia, részben az olasz anyagba őket. 22 Ltsz. 2767, toll, 450x635 mm. Az Esterházy gyűjteményben (I. 12.), mint P. Testa rajza, a Szépművészeti Múzeumban 1800 körüli olasz rajzként leltározták. 23 Ltsz. 2864. K a p o s y, V. : i. m. 172—174. fig. 132.
