Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)
HARASZTINÉ, TAKÁCS MARIANNA: Tischbein Odysseus-feje és a német antikvitás eszmény a 18—19. század fordulóján
A fej Odysseust ábrázolja mellszoborszerűen, egy kváderkövektől keretezett ablaknyílás mögött. Az ábrázolás szelleme azt a 18. század derekán feltámadt Homeros rajongást sugározza, mely Winckelmann munkásságában öltött először testet és amely az antik művészetet a kor klasszicizáló szemléletében ábrázolja. Nem Tischbein az egyetlen képzőművész ezidőtájt, aki vakon hiszi, hogy amit ő antik tárgyak bemutatásával létrehoz az antikvitás újraélesztése, 7 sőt a görög művészet formavilágának maradéktalan feltámasztása. Még sokáig nem tudják szétválasztani a görög és római művészet stílusjegyeit, Winckelmann érettkori műveinek tanulságait is csak sokára vonják le a szakkutatók. Tischbein a Sir William Hamilton részére készített metszetes kiadványban etruszk vázarajzok tömegét reprodukálta, 8 ott még csak az eredetiek hű visszaadására törekedett. Itt azonban önállót alkot, bár még a német földön keletkezett „Homer-Werkben" 9 is megadja a legtöbb lap mintáját. Az Alpokon innen a művelt nagyközönség zöme Homeros varázslatában ismerkedik a klasszikus világ kincseivel. Ha Rómában X. Leo pápa és göröglatin auktorokat és műveket felkutató köre 1515 táján ünnepi harsonázással köszönt egy-egy előkerült antik tárgyat, 10 több mint 250 esztendőt kell várni arra, hogy Pompeji, Herculaneum és az etruszk sírkamrák kincseinek feltárása ilyen izgalomba hozza Winckelmann baráti körét majd Nápolyban Sir William Hamiltont és a körülötte kialakult diplomaták, művészek, régészek egyre bővülő társaságát. Winckelmann, a nöthnitzi hercegi könyvtáros, nem az első, aki olthatatlan vágyát valóra váltva — hitet cserélve — útra kel Róma felé. De követik őt mindazok, akik a görög irodalom — elsősorban az Ilias és az Odysseia — bűvöletében német, dán, angol, holland városok köréből képesek kitörni és útra kelni Itália kék ege alá. Vannak a csapatban művészek is jócskán, elsőként a szász király udvari festőjét, Anton Raphael Mengset említeném, aki 1741-ben érkezett Rómába. Mengs7 Itt csak John Flaxmann kontúrrajzaira szeretnék utalni, melyeket 1829-ben E. Schüler adott ki két kötetben az Ilias és az Odysseia után. „Darstellungen aus Homers Iliade" és „Darstellungen aus Homers Odyssee", A Szépművészeti Múzeum könyvtárában őrzött példány Ferenczy István szobrász hagyatékából való. 8 „Recueil de Gravures d'après des vases antiques la plus part d'un ouvrage grec, trouvés dans des tombeaux dans le royaume des deux Sicilies, mais principalment dans les environs de Naples l'année 1789 et 1790 tiré du cabinet de Monsieur le Chevalier Hamilton, envoyé extraordinaire et plénipotentaire de S. M. Britannique à Naples avec les observations sur chacun des vases par l'auteur de cette collection." T. I. II. III. publié par Guillaume Tischbein. Directeur de l'Académie Royale de peinture à Naples. 1791—95. Az angolul és franciául megjelent mű bevezetésében Sir William azt írja, hogy a király röviddel ezelőtt függesztette fel az ásatások letiltásáról szóló rendeletét. így Nola, S. Agata de'Goti, Trebbia, S. Maria di Capua környékén megkezdték a feltárásokat. Az 1791 március 10-én kelt ajánlás Milord Leichesternek szól. Ebben azt is írja: „L'editeur Monsieur Tischbein a rempli son engagement de manier a mériter l'approbation universelle. Il a conservé dans les dessins le vrai esprit des originaux..." 13. Az első lapon egy Tischbein rajzon egy nolai sir feltárása látható a koporsóval és Lady Hamiltonnal a kezében egy vázával. 9 „Homer nach Antiken gezeichnet von Heinrich Wilhelm Tischbein ... Mit Erlauterungen von Christian Gottlob Heyne" 10 Vö.: S tec how, W.: „Lucretiae Statua". Beiträge für Georg Swarzenski. Berlin—Chicago, 1951. 118—120.
