Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)

HARASZTINÉ, TAKÁCS MARIANNA: Tischbein Odysseus-feje és a német antikvitás eszmény a 18—19. század fordulóján

„Und Marmorbüder stehn und sehn dich an" (Goethe) TISCHBEIN ODYSSEUS-FEJE ÉS A NÉMET ANTIKVITÁS ESZMÉNY A 18—19. SZÁZAD FORDULÓJÁN Az alkotó művész (festő, szobrász, költő) az anyaggal való folytonos küszködése során sokszor évtizedekig vajúdik egy-egy témával. Megfogalmazza vázlatosan, új és új alakot teremt a benne formálódó tartalom számára, mely nem egyszer számos próbálkozás után ölt csak végleges formát. Az utolsó változat nem mindég a legszerencsésebb, az első nem törvényszerűen a leggyengébb. Rubens vázlatai egyes oltárművekhez (mint pl. a budapesti „Szent Justus csodája"

1

) vagy a nagy sorozatokhoz nem kizárólag azért sokkal kvalitásosabbak a kivitelre került műveknél, mert bizonyosan sajátkezűek, mert az első megfogalmazás friss áradását őrzik. Goya budapesti „Vízhordó leány"-a messze felülmúlja a téma első megjelenítését, a madridi Santa Barbara gobelin szövő műhely számára készített vázlat és a karton ügyetlen-esetlen korsós leányait.

2 Más a helyzet azoknál a műveknél, melyekből évtizedek multán grafikai lapok keletkeztek, de itt is sokszor annak a lassú érlelődésnek, a művész belső világában való szüntelen jelenlétnek lehetünk tanúi, mint a több ízben újra és újra (esetleg más-más műfajban) megfogalmazódó témák esetében. Ilyen jelenséggel találkozunk az újabban keveset emlegetett mester, Johann Heinrich Wilhelm Tischbein 1794-ben Nápolyban készült ideál-fejénél,

3 (49. kép) mely 1976-ban került a Szépművészeti Múzeumba. A kép már több mint 100 esztendeje van Magyarországon/

1 Első ízben gróf Nádasdy III. Lipót (1802— 1873) a művészetkedveléséről és művészetpártolásáról ismert Komárom vármegyei főispán pesti palotájában említik. A képgyűjtemény kéziratos, évszám nélküli katalógusa

5 a Szépművészeti Múzeum könyvtárában közelebbi információval nem szolgál, ez — a jegyzék alapján úgy tűnik — nem jelentéktelen gyűjtemény egyetlen eddig felfedezett darabja. A kép a két háború között báró Nyáry Albert, majd 1923 után Tornyay Schossberger Lajos báró ismert gyűjteményében volt,

6 akinek örököseitől vásároltuk. 1 A kivitelezett oltárkép: Musée des Beaux-Arts, Bordeaux. 2 Vö.: Haraszti-Takács, M.: Scènes de genre de Goya à la vente de la collection Kaunitz en 1820. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, no. 44, 1975. p. 119, no. 97. Az első vázlat Gassier — Wilson szerint (Goya, Paris, 1970. p. 99, no. 295) 1791-ben készült, a karton 1791/92-ben (u. o. no. 300), míg a budapesti képet 1808 és 1812 között festette a mester. 3 V. 38,5x29,5 cm. Ltsz.: 76.1. 4 A Nádasdy majd a Nyáry gyűjteményben való előfordulására Dr. Garas Klára volt szíves a figyelmemet felhívni. 5 „Beschreibung der Gemälde Sammlung des Grafen Leopold Nádasdy zu Pest", no. 80. A kép 1923-ban Nyáry Albert gyűjteményének árverésén szerepelt (Magyar Nemzeti Reneszánsz Társaság. Fővárosi Vigadó, 331 sz.) Itt vásárolhatta meg Tornyay báró. 6 Vö. Éber, L. : Művészeti Lexikon. Budapest, 1926. 113.