Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)

BENKŐ ÉVA: Paul Sandby vízfestménye a Szépművészeti Múzeumban

12—13. század folyamán Pembroke palotagrófjai ezt bővítették ki és tették szék­helyükké. Mint a palotagrófság székhelye és a legközelebbi kikötő Írország felé, a nyugati vidék legfontosabb erődített vára volt. 3 A vár Pembrokeshire-ban, South Wales-ben van. Paul Sandby 1773. június 25-én Sir Joseph Banks, Dr. Solander, Mr. Lightfoot és valószínűleg a Hon. Charles Greville társaságában dél-wales-i túrára indul, hogy megörökítse a vi­dék romantikus hangulatú történeti emlékeit. Pembroke-ba július 11-én érkez­nek. Peter Hughes „Paul Sandby's Tour of Wales with Joseph Banks" című cikkében részletesen ismerteti a dél-wales-i utat és annak művészeti vonatkozá­sait. 4 Bár a túra elsősorban a botanikai szempontból érdekes partvidékre össz­pontosul, Sandby is számos, számára érdekes objektumot talál, melyekről a helyszínen és később emlékezet után is rajzokat, aquarelleket készít. Ezeknek a sorához kapcsolódik a mi vízfestményünk is. A hazai táj szeretete, a múlt iránti nosztalgia a 18. századi Anglia élet­érzésének egyik jellegzetes megnyilvánulása, mely többek közt ösztönzőleg hat a brit tájképfestészet fellendülésére. Számos, a hazai táj szépségeit, a nemzeti múlt emlékeit népszerűsítő illusztrált útikönyv, grafikai sorozat lát napvilágot ebben a korban. A múltba vágyódásnak ezt a hangulatát tolmácsolja a mi aqua­rellünk is. A Pembroke maior domusainak egykori hatalmát, régi dicsőségét szimbolizáló, a néző közeléből magasba emelkedő, s ezért monumentális hatást keltő pusztuló vár grandiózus tömegét emeli ki a parányi csónak az előtérben, a Milford Haven irányában a vizén lebegő, szinte játékszernek tűnő vitorlások, s a kép előterében a baloldalon látható, a kompozícióba harmonikusan belesi­muló ember- és állatalakok. A természetes, levegős elrendezés, az egyenletes, kissé tompa nappali megvilágítás, a finom szürkés tónus alkotják a mű jelleg­zetes vonásait. A táj romantikus hangulatának megragadása, a részletek egy­szerű, valószerű ábrázolása vízfestményünket egy valóságban létező hely fel­ismerhető képévé avatják, azonban száraz, erősen részletező, főleg topográfi'kus hűségre törekvő korai vedutáival szemben Sandby itt genrefigurákkal élénkíti, élettel, telíti, érzelemmel gazdagítja az építészeti részleteket. Ecsetkezelése is lendületesebb, szabadabb, mint korábbi művein. A hagyományos aquarelltechni­kát alkalmazza, melyen a papír fehérsége az alap, mely fényt ad az átlátszó színeknek. Vízfestményünk érett korszakának azok közé a művei közé sorolható, melyekben az importált itáliai és holland formuláktól felszabadult művész a ha­zai idióma egyszerű nyelvén beszél, Pembroke várát ábrázoló több rajza, illetve aquarellje szerepel a Royal Aca­demy kiállításain; így 1775-ben a „Pembroke Castle" című vízfestmény, 5 1807­ben a „Pembroke Castle, looking towards Milford Haven", 6 1808-ban „A View of Pembroke Castle and Town from the West", 7 s ugyanebben az évben a „Pem­3 Encyclopaedia Britannica, 14. ed. Vol. 17. 458. 4 Hughes, P. : Paul Sandby's Tour of Wales with Joseph Banks. The Burlington Magazine, Vol. 117. 452—457. 5 Sandby, W. : Thomas and Paul Sandby Royal Academicians. Some Account of their Lives and Works. London, 1892. 208. 6 Sandby, W.: id. m. 211. 7 Sandby, W.: id. m. 212.

Next

/
Thumbnails
Contents