Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)

CZÉRE ANDREA: Jacopo Confortini néhány újonnan meghatározott rajza

A budapesti múzeum 1971-ben vásárolt egy rajzot, mindkét oldalán vázlattal, mely eddig ismeretlen 17. századi olasz művész munkájaként szerepelt a gyűjteményben.

12 A recton későbbi „Cav. d'arpino" felirat látható. Ez a rectóján két alakot, versóján női aktot ábrázoló rajz (39—40. kép) szintén Jacopo Confortini műve. A recto kétalakos tanulmánya feltehetően a termékenység istennőjét, Cerest ábrázolja, talán fiával, Plutus-szal. Az istennő ülő tartása jellegzetes antik szobortípusra vezethető vissza, melyen bal kezében bőségszarut, kinyújtott jobbjában pedig áldozótálat tart. Confortini rajzán hiányzik e két attribútum, de a kéztartás hasonlósága megmaradt és a fején viselt gabonakoszorú is elárulja az ábrázolt kilétét. A rajz versóján a kevésbé lendületes aktvázlat nyilván Venushoz készült alaktanulmány. Témában és rajzstílusban ehhez a budapesti laphoz kapcsolódik a római Gabinetto Nazionale delle Stampe gyűjteményében lévő két igen kvalitásos krétarajz, három-három istenalak ábrázolásával.

13 Az egyik lapon Pallas Athéné, Apollo és Diana (41. kép), a másikon Bacchus, Venus és Mars alakja jelenik meg (42. kép) egymás mellé felsorakoztatva, mitológiai kapcsolataik figyelembevételével csoportosítva. A költészetet és zenét pártfogoló Apollo napisten jobbján látjuk Pallas Athénét, a tudományok és művészetek istennőjét, balján pedig testvérét, Diana holdistennőt. A másik rajzon, mely ennek párdarabja, Venus, a szerelem istennője kapta a középső helyet. A bor és szerelem ünnepének ősi összefüggésére utalva a bor és szőlőtermesztés istene, Bacchus áll jobbján, míg másik oldalán Mars hadistent látjuk, akihez gyengéd szálak fűzték. E két rajz a három-három istenalak ábrázolásával talán egy a tizenkét főistent felsorakoztató frízdekoráció számára készült.

14 A jelenleg újonnan meghatározott három rajz stílusát tekintve teljesen beleillik Confortini eddig ismeretes oeuvrejébe. A kétalakos budapesti vázlathoz a londoni Christienél árverezett, Ábrahám áldozatát ábrázoló rajz (38. kép) áll a legközelebb.

15 Mindkét rajz a vázlatosság hasonló fokát mutatja: a ruha nagyvonalú redőzete és körvonalainak helyenként rövidebb, szabálytalanul ívelő vonalakból való kialakítása, a lábfejek jellegzetesen elnagyolt, csúcsos végződése és a környezet laza, kötetlen árnyékolással történt jelzése egyaránt nagyon hasonló. A verso Venus alakján a váll, a felsőkar és a csípő körvonalát jelző két-, háromszoros pentimentók szinte azonos módon készültek, mint a két római rajz középső aktalakjainak megfelelő testkörvonal részletei. Az istenek arctípusai hasonlóak azokhoz, melyeket az alamizsnaosztáson látunk: Apollo háromnegyed profilban ábrázolt arca például szinte teljesen ugyanazokat a vonásokat árulja el, mint az érsek mögött álló férfié. Mars isten profilja ugyanakkor ma12 Inv. Nr. K. 71.4, 204x145 mm, vörös kréta. Verso fekete kréta. 13 Róma, Gabinetto Nazionale delle Stampe, Accademia Nazionale dei Lincei. Inv. Nr. F. C. 125855, 125856. 148x189 mm, illetve 144x180 mm. G. B. Bolognini (?). Mindkét rajz fekete kréta, szürkés papíron. Ezúton mondok köszönetet a gyűjteménynek a rajzok reprodukálási engedélyéért. 14 Giovanni da San Giovanni műveként ismeretes az Uffizi gyűjtemény egy tervrajza a volt Antella palota homlokzatának freskódekorációja számára. Itt is hasonló karakterű, frízben egymás mellé helyezett, izolált alakokból kialakított dekorációval találkozunk, s ez az 1619—20-ban, több művész együttműködésével készült dekoráció nyilván nem volt ismeretlen Confortini számára. (G i g 1 i o 1 i, E. H. : i. m. 34—38, Tav. XIII.) A palota homlokzatán az egyes allegorikus alakokat ablakok választják el egymástól, Confortini rajzain viszont nincsenek építészeti elemmel elválasztva, kapcsolataik hangsúlyozottabbak, ezért inkább belső faldekoráció tervének tűnnek. 15 M o n b e i g — G o g u e 1, C. : i. m. fig. 3. p. 109.