Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)
CZÉRE ANDREA: Jacopo Confortini néhány újonnan meghatározott rajza
további rajzon: a Colnaghinál 1934-ben árverezett alaktanulmányon és a T. P. P. Clifford (London) tulajdonában lévő krétarajzon, 6 Utóbbinak (36. kép) külön érdekessége, hogy az ülő koldusfigurán kívül rajta van egy alak derékrésze is, amely a budapesti rajz középső szent alakjáéval egyezik meg. A Clifford rajzon — mintegy kéz- és drapériatanulmányként — közelebbről vázolta fel a művész a szent pénzes zacskót tartó bal kezét, valamint a dereka és karja körüli ruha részleteit. Christel Thiem idézett könyvében közölte a budapesti lapot és az ábrázolás témájaként a templom kincseit a szegények közt kiosztó Szt. Antoninust jelölte meg. A budapesti rajz és a Clifford gyűjteményben lévő tanulmánylap összefüggése, illetve a Clifford rajzon még világosabban kivehető, pénzes zacskót tartó kéz motívuma kétségtelenné teszi, hogy a téma a gyűjteményben hagyományos meghatározásnak megfelelően alamizsnaosztás. A főszereplő szent kilétét nem tartjuk biztosan azonosíthatónak, ameddig a budapesti rajzot, illetve az ezzel kapcsolatban álló csoportot nem tudjuk konkrét freskóhoz vagy más műhöz kötni, illetve amíg valamilyen más dokumentum nem szolgál további információval. Az ábrázolt szent ruházata, attribútumai ugyanis nem adnak elegendő támpontot kilétének megállapításához. Viselete nem felel meg pontosan a dominikánus rendi viseletnek, melyben Szt. Antoninust ábrázolják, mivel hiányzik öltözékéből a skapuláré, mely elől az övet eltakarja. A rajzon látható érseki attribútumok: az ékköves mitra, melyet a szent háta mögött álló alak tart kezében, a pallium a csuklyás vállgallér, a mozzetta felett éppúgy ráillenének Borromeo Károly kardinálisra is, tekintve, hogy az arcvonásokat illetően a vázlaton semmiképpen sem számolhatunk portréhűségre törekvéssel. Sőt, a körmeneti keresztekkel felvonuló nagyszámú papi kíséret motívuma inkább Borromeo Károlyra utalhatna. 7 A 17. század elején a milánói művészet ikonográfiájában nagy szerepet játszó téma, Borromeo Károly élete egyidejűleg más itáliai városokban is gyakoribbá vált. A firenzei Giovanni da San Giovanni, akivel Confortini együtt dolgozott 1631-ben 8 a S. Trinitá refektóriumában, 1623-ban a római Chiesa di S. Maria dei Monti Borromeo Károlynak szentelt kápolnájába készít freskódekorációt, s a szent életéből vett jelenetek között találkozunk alamizsnaosztásával is. 9 Firenzében 1616-ban keresztelték át a Via dei Calzaioli 34—36 szám közötti templomot Borromeo Károly templomává 10 és ebből az alkalomból vált aktuálissá a belső díszítés megfelelő új kialakítása: 1616 köré datálják azt a négy gyengébb kvalitású lunettafreskót, mely a szentély egy oldalkápolnáját díszíti. 11 Borromeo Károly kultusza nyilvánvalóan Firenzében is, más itáliai városokhoz hasonlóan, legalább olyan nagy volt, mint a helyi szenteké, például a domonkos rendből kiemelkedett Szt. Antoninus firenzei érseké. 6 B y a m S h a w, J.: i. m. 101. figs. 25—26. 7 Cerano és Morazzone Borromeo Károlyt ábrázoló festményein, melyeket a milánói dóm számára készítettek, találkozunk a pallium, a mitra, a pásztorbot, az arany körmeneti kereszt és a nem liturgikus funkciókhoz használt mozzetta attribútumokkal. 8 T h i e m, Ch. — T h i e m, G. : i. m. 161—163. 9 Giglioli, E. H.: Giovanni da San Giovanni (Giovanni Manozzi — 1592—1636) Studi e ricerche. Firenze, 1949, 55. Tav. XXXV. 10 Paatz, E. — Paatz, W. : Die Kirchen von Florenz. I —VI. Frankfurt am Main, 1940. I. 416. 11 ibid.
