Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)

SZIGETHI ÁGNES: Néhány adalék Artemisia Gentileschi művészetéhez

FACIBAT MDCXX. A festmény származására vonatkozóan értékes, a Saloménál lényegesen régebbi adatunk van a keret hátoldalán beégetett KK jelzés álapján (35. kép), amely a bécsi udvari gyűjteményekig teszi visszaszármaztathatóvá Artemisia e képét.

13 (E jelzés alapján felmerült az a gondolat is, hogy a festmény esetleg Lipót Vilmos Bruxelles-i gyűjteményéből származik, nyomát azonban a nevezetes galéria leltáraiban és ábrázolásaiban nem találjuk.

14

) Egyetlen körülmény tehetné kérdésessé ezt a provenienciát, az ugyanis, hogy a kép és keret jól láthatóan nem tartozik össze: az 1620-ból datált festményhez a legalább 150 évvel fiatalabb, szép Louis XVI. keret nyilvánvalóan később kerülhetett, még pedig annak már megcsonkított állapotában. A Jáhel és Siserát Garas Klára

15 azonosította a Bécsből 1781-ben Pozsonyba küldött műtárgyak jegyzékének egy tételével: „2 Jael und Sisera das andere die ihrer Tochter zuspricht. Auf Leinw. einer breit 4 Sch.-hoch 2 Sch. 10 Zoll."

16 Minthogy a méretek megfelelnek, a budapesti kép nyilvánvalóan 1781-ben került Bécsből Pozsonyba, ahonnan 1784-ben szállították át Budára, a Királyi Várba,

17 innen pedig minden valószónűség szerint a Vár képgyűjteményének 1856 évi elárverezése során kallódott el.

18 Pigler Andor Barockthemen-jében említi a képet

19 és másik származási adatra hivatkozik vele kapcsolatban, s az 1937-ben a budapesti műpiacon felmerült képet az Esterházy gyűjtemény 1820-ban felvett leltárának 914. számú tételével azonosítja

20 a mestermegnevezés alapján, bár sem a méretek, sem a tárgy nem azonosak. Minthogy a kép megnyugtatóan azonosítható a pozsonyi küldemény egyik tételével, nincs szükség arra, hogy a sötét, rongált, esetleg átfestett kép tárgyának félremagyarázhatósága alapján mérlegeljük az Esterházy-eredet esélyeit. Az Esterházy-leltár bejegyzése képünktől függetlenül, önmagában értékes adalék Artemisia Gentileschi életművéhez, mert vagy jelzett, vagy a hagyomány szerint neki tulajdonított — s minthogy a XIX. század elején Artemisia nem tartozott sem a híres, sem az ismert seicento mesterek közé, igen nagy valószínűséggel neki tulajdonítható, Sámson és Delilát ábrázoló festményre utal.

21 Nem tudjuk, hogy Jáhel és Sisera-képünkre mikor került az a réteg, amely nemcsak átfestéssel, hanem igen nagy felületen alapozással is fedte az eredeti festékréteget, s amely által a kép gyűjteményünkbe kerülése idején száz százalékosnak mondható mértékben volt átfestve. Az évekig tartó restaurálás (33. kép) hasonló problémákkal állt szemben — nyilván nemcsak a mű hányatott sorsából, hanem a festő technikai sajátosságaiból is következően — mint az 1970-ben, Firenzében rendezett Caravaggio és követőinek kiállítására helyreállított Artemisia művek esetében.

22 Az új restaurálás során visszanyertük a vak13 Kilényi, H. von: Ein wiedergefundenes Bild des Tizian. Budapest, 1906. 24. 14 Garas, K. által közölt jegyzékben — Das Schicksal der Sammlung des Erzherzogs Leopold Wilhelm. Jahrbuch der Kunsthistorischen Sammlungen in Wien. 1967. 63. kötet, 231. — szereplő „Cataneo Jahel und Sisera" sem lehet azonos képünkkel. 15 Garas Klára szóbeli közlése. 16 Garas, K.: La collection de tableaux du Château Royal de Buda au XVIIie siècle. Bulletin, 1969. 32—33. sz.; 116. 17 Garas: Bulletin 1969. 193. 18 Garas: Bulletin 1969. 195 ; K i 1 é n y i : i. m. 21—22. 19 Budapest, 1968. I. kötet 133. 20 Közli: Meiler, S.: Az Esterházy Képtár Története. Budapest, 1915. 233. 21 Meiler: i. m. 233. „A. Gentileschi: Dalila und der schlafede Simson." 22 Poggetto, P. del: Nota sul restauro a Caravaggio e Caravaggeschi nelle Gallerie di Firenze kiállítás katalógusában. Firenze 1972. 120 és 122.