Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)

SZIGETHI ÁGNES: Néhány adalék Artemisia Gentileschi művészetéhez

zanata közötti kapcsolat gondolata.

6 Az Agostino Tassival szövődött regénye távolról sem szép befejezést nyert az 1612-ben lefolytatott perben,

7 amelynek megaláztatásai a lélektani motívumokra oly érzékeny korunk számára nemcsak a tárgyválasztást, hanem a tárgy ábrázolásában megnyilvánuló, olykor szinte patologikusnak tűnő vérengzési hajlamát is érthetővé teszik agresszív karaktere festői megnyilvánulásaként. Ennek a jó okkal feltételezett összefüggésnek az alapján akár megjósolni is lehetett volna, hogy pályafutása során Artemisia még más olyan bibliai történeteket is megfestett, amelyekben a férfi-hős Holoferneshez hasonlóan a hősnő keze által, vagy legalább közreműködésével jutott balvégzetéhez; tehát a József és Putifárné, Sámson és Delila,

8 vagy amint ezt az újonnan felmerült budapesti képek már bizonyítják, Salome és a Keresztelő, valamint Jáhel és Sisera történetét is. Az e helyütt közölt két festmény közül a Salome kapcsolódik Artemisia művészetének korábbi szakaszához. Stíluselemei összességükben a korai évek sajátosságait képviselik; érvényes rá Artemisia kiváló ismerőjének, W. Bissellnek a Pitti Juditjával kapcsolatban a korai stílusáról adott jellemzése: ,,... a caravaggism with its penetrating observation of the model and use of tenebristic lighting, which is tempered by decorative handling of materials in golden yellows and rich maroon worn by buxom, seemingly contemporary woman."

9 Ehhez a Judithoz hasonlóan Saloménk is ugyanaz a jellegzetes, kicsattanóan egészséges, telt idomú nőtípus, amely stíluselemeinek egyikével, a fény és árnyék finom átmeneteivel elért sima felületek plasztikus hatásával együtt a Honthorst- Artemisia-Rutilio Manetti közötti, minden valószínűség szerint Honthorstra visszavezethető művészi kapcsolat legfeltűnőbb eleme. A mélység és tér-ábrázolás hiányosságai, a képteret majdnem teljesen betöltő alakok zsúfoltsága is a fent említett Judithoz hasonló festői koncepció terméke, amely nyilvánvalóan Artemisia korai éveiben érvényesült. A Salome kompozíciójában Artemisia a Pitti-Juditnál is szorosabban kötődik az apai műhely tradícióihoz: Orazio azonos tárgyú képének

10 motívuma — a Keresztelő fejét takaró 6 Bissell, W. : Artemisia Gentileschi — A New Documented Chronology. The Art Bulletin. 1968. 156. Spear, R. E.: The Italien Followers of Caravaggio. Kiállítás katalógus. Cleveland, 1971. 100. 7

Bertolotti, A.: Agostino Tasso suoi Scolari e campagni pittori in Roma. Giornale Erudizione Artistica. 1876. V/7

—8. füzet. 8 Washington, National Gallery of Art, no. K 1690 (Complete Catalogue of the Samuel H. Kress Collection. Italian Paintings XVI—XVIII. Century. Phaidon 1973. 84.), amelynek a magyar műkereskedelemben felmerült változatára Garas Klára hívta fel a figyelmemet (Az Ernst Múzeum Aukciói XXIX. 1925. 10. sz., illusztrálva a II. táblán. A kép Christoforo Allori neve alatt szerepelt). Artemisia Sámson és Delila képére utal az Esterházy gyűjtemény 1820-i leltárának 914. tétele (1. még a 20. jegyzetben). A budapesti műkereskedelemben 1924-ben merült fel Ch. Allori neve alatt egy Sámson és Delila kompozíció (Az Ernst Museum Aukciói XVIII. 6. sz.), amely a gyenge minőségű reprodukcióból ítélhetően is kapcsolatba hozható a milánói Ambrosiana Jáhel és Sisera képével.; Bissell: i. m. Appendix II. 166.) Ennek a valószínűleg megcsonkított képnek, vagy a kép eredetijének mestere azonos lehet az egykor Budapesten lévő Sámson és Delila festőjével. A szóbanforgó művek stílusa Artemisia és a firenzei kora-seicento festészetének szoros érintkezőpontját képviseli, ahhoz a Bethsabé fördője kompozícióhoz hasonlóan, amelyet Vasari neve alatt árvereztek el Budapesten 1919-ben (Az Ernst Múzeum Aukciói VII—VIII, Pótlások 11. sz.) 9 Bissell: i. m. 155. 10 Hardford, The Wadswoth Atheneum. S pear: i. m. 100. Artemisia képének motívuma végső soron Caravaggio londoni Saloméjából (National Gallery) ered.