Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 52. (Budapest, 1979)

SZIGETHI ÁGNES: Néhány adalék Artemisia Gentileschi művészetéhez

NÉHÁNY ADALÉK ARTEMISIA GENTILESCHI MŰVÉSZETÉHEZ Artemisia Gentileschi — Roberto Longhi szavai szerint „l'unica donna in Italia che abbia mai saputo cosa sia pittura, e colore, e impasto, e simili essenzialita"

1 — egy évtizeddel korábban még nem volt gyűjteményünkben képviselve, hasonlóan a XVII. század első felében dolgozó számos más Caravaggiokövetőhöz.

2 Az elmúlt évek budapesti műkereskedelmében érdekes jelenségként sűrű egymásutánban merültek fel az Artemisia művészetéhez kapcsolódó alkotások. A firenzei Pitti képtárban lévő Judit gyenge, minden valószínűség szerint XVIII. századi másolatát rövidesen két nagyobb figyelemre érdemes mű követte, amelyeknek megvásárlásával lehetőség nyílt gyűjteményünk e hiányosságának betöltésére: a BÁV aukcióján 1970-ben áruba bocsátott Salome

3 (31. kép), és az ugyanott, 1974-ben elárverezett Jáhel és Sisera

4 (33—34. kép). Mindkét festmény igen rossz állapotban került a Szépművészeti Múzeumba a régi, elavult restaurálás és a még régebbi súlyos sérülések nyomaival, nagy mértékben átfestve, s ez a körülmény rendkívül nehézzé tette objektív megítélésüket. A nemrégiben befejeződött restaurálás

5 lehetővé és egyben szükségessé teszi a festmények értékelését és közlését a művész életművében való elhelyezésük kísérletével. Az Artemisiával foglalkozó művészettörténeti irodalomban többször felmerült a tárgyválasztása — nevezetesen a Judit és Holofernes téma iránti előszeretete — és élettörténeténnek egy dokumentumokból általunk is jól ismert moz1 L o n g h i, R.: Gentileschi padre e figlia. L'Arte 1916. 286. 2 Az utóbbi évek újabb szerzeményei révén képtárunk e tekintetben is jelentős gyarapodásra tett szert: megvásároltuk a Caravaggio elveszett Krisztus elfogatása után készült másolatot, amelyet C z ö b o r Ágnes a Bulletin korábbi számában közölt — L"Arrestation du Christ" du Caravage. Bulletin, 1957. 10. sz. Ltsz.: 76.4; Terbrugghen követőjének P i g 1 e r, Andor Barochthemen-jében (Budapest, 1974. III. 106. kép, Ltsz.: 75.12) közölt Máté elhivatását, amely, bár nem olyan jó kvalitású, a bécsi Kunsthistorisches Museum érdekes Emmausi Vacsorájához áll a legközelebb; Caracciolo egy jelentős alkotását (Mravik, L.: Un dipinto ritrovato del Battistello. Acta Históriáé Artium. 1978. 267—271, Ltsz.: 77.2), valamint W. P. Crabeth korai festményét (Szi get hi, Á.: Un concert de Wouter Pietersz. Crabeth II. Bulletin. 1978. 51. sz. Ltsz.: 77.9). 3 Ltsz.: 70.8., olaj, vászon, 83,4x90,5 cm. BÁV 22. aukció katalógusában 168. számon. A Műcsarnokban 1902-ben az Orvosszövetség kiállításán szerepelt 222. számon, mint Caravaggio. A kép szerzőjét K. Czobor Ágnes határozta meg Artemisia személyében; a képek közléséhez való hozzájárulását itt köszönöm meg. 4 Ltsz.: 75.11. Olaj, vászon 92,3x127,5 cm. BÁV 38. sz. (Ifl74. december 18-i) aukció katalógus 85. szám. A keret hátoldalán beégetett KK jelzés 1115 szám. 5 A Salome restaurálását Bujdosó Anna végezte, a Jáhsl és Sisera restaurálása Somogyiné Ember Veronika munkája.