Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)

Könyvszemle

A. Cuyp, A. van Ostade, J. van Ruisdael, Rembrandt (7 rajza), F. Bol, J. Both, N. Berchem és mások rajzai szerepelnek a kötetben. A sorozat 5 további készülő kötete a múzeum francia rajzait, olasz reneszánsz és barokk, továbbá német rajzanyagát (15—19. század) fogja bemutatni. Z. L. Szigethi Ágnes: Francia festmények a XVII—XVIII. századból. Budapest, 1975. Corvina Kiadó. 33 oldal bevezetés, 48 képtábla magyarázó szöveggel. Megjelent magyar, német, francia és angol nyelven. A Szépművészeti Múzeum Régi Képtárának anyagában az olasz és németalföldi mesterek alkotásai mellett viszonylag kevés mű képviseli a francia művészetet. Ennek a gyűjtemény-részlegnek magvát, — mint általában a Múzeum festmény, rajz és grafikai anyagának alapját is, — az Esterházy gyűjtemény képezte, mely az elmúlt esztendők során értékes darabok megvásárlásával gyarapodott. A legjelentősebb szerzemények közül csak néhányat említünk meg: Greuze Randion de Boisset arcképe, J.-B. Van Loo Apollo és Daphne, Chardin Csendélet, Doyen Levegő allegóriáját Juno és Aeolus alakjával, Góbin Pipázó fiút ábrázoló képét és szorosan Poussin művészetéhez kapcsolódó Pihenő Szentcsaládot. A bevezető tömören fogalmazott áttekintést ad a XVII—XVIII. szászadi francia festészet alakulásáról beillesztve képeinket a sokrétű fejlődés folyamatába. A képek válogatása során gyűjteményünk legértékesebb darabjai kerültek bemutatásra, nagyrészt olyan művek, melyek eddig nem képezték alaposabb tudományos vizsgálat tárgyát. Ezért az egyes képleírások az esztétikai értékelésen túl a szerző saját részlet kutatásainak eredményeit is tartalmazzák, melyek az utóbbi évtizedekben erősen fellendült francia művészettörténetírás gazdag irodalmának alapos ismeretéről tanúskodnak. K. V. Passuth Krisztina : Magyar művészek az európai avantgarde-ban. A kubizmustól a konstruktivizmusig 1919—1925. Budapest, 1974. Corvina Kiadó. 205 oldal, 84 fekete-fehér kép, 4 színes. A 20. század első negyede, pontosabban a tízes évek vége és a húszas évek eleje volt az az időszak, amikor a magyar művészek a legaktívabban résztvettek az európai művészeti mozgalmakban. Az új művészeti irányzatoknak nemcsak névtelen harcosai, esetleg követői kerültek ki soraikból, hanem irányító és irányt megszabó egyéniségei is. A megelőző korszakokban inkább csak tanulni jártak külföldre magyar művésznövendékek, s ha egyikük, másikuk kint is telepedett le a művészeti küzdelmekbe ritkán kapcsolódtak bele.