Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
SZIGETHI ÁGNES: Wouter Crabeth ismeretlen képéről
múzeumban lévő, 1644-ből datált Csoportképmás közlése elősegítené a 40-es évek Crabeth-stílusának megismerését és ebben a vonatkozásban is értékes lenne a különös tárgyú, 1641-ből datált Haldokló harcos előkerülése. A Crabeth-művek — egyelőre meglehetősen bizonytalan-kronológiájának eddig egyetlen biztos — záró-pontjához, a goudai Csoportképmáshoz a budapesti képpel a másik pólus, a fiatalkori stílus képviselője került meg, ennek datálása azonban nem rögzíthető ilyen pontosan. Nincs kizárva annak a lehetősége, hogy a képet Crabeth még olaszországi tartózkodása alatt festette, de nem is bizonyítható. Mindenesetre a benne ötvöződő művészi kapcsolatok arra engednek következtetni, hogy amennyiben Hollandiába való visszatérése után festette, akkor is a 20-as évek végén, legkésőbb a század harmadik és negyedik évtizedének a fordulóján. A műveinek kronológiájáról alkotott elképzeléseket képünk annyiban módosítja, hogy nem lehet a monumentális vallásos kompozíciók és az életképek között kronológiai határt vonni 38 , nemcsak azért, mert merevnek hat ez a felosztás, hanem azért is, mert a budapesti kép tanúsága szerint az életképek festését korán megkezdte. Természetes is, hogy művészi hírnevét, amelynek révén nagyobb megbízatásokhoz jutott, kisebb igényű alkotásokkal alapozta meg. A budapesti képpel kiegészült kicsiny életműve alapján Crabeth nem sorolható az élvonalbeli újító művészek sorába. Művészi alkatában a fogékonyság dominál, ezáltal gyümölcsözteti a hosszú utazása alatt, kora rendkívül eleven művészi életéből megismert és összegyűjtött legkülönfélébb művészi hatásokat. Ö is beleilleszkedik abba a fejlődésmenetbe, amely a korban minden Itáliát járt honfitársára érvényes, hogy hazatérve stílusuk többé vagy kevésbbé drasztikus fordulattal átalakul és az Itáliában szerzett inspiráció átadja helyét a hazai tradíció érvényesülésének. 39 A Zenélő társaság szerencsés gyarapodás régi képgyűjteményünk számára, a Jan van Bijlert műhelyéből való Máté elhivatásánál erőteljesebb és vonzóbb művel képviseli a holland Caravaggio-követők stílusát. SZIGETHI ÁGNES 38 Chudzykovski: i. m. 379. o. ;m Niçois on, B.: Caravaggio and the Netherlanders. The Burlington Magazine. 1952, 251. o.
