Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
SZIGETHI ÁGNES: Wouter Crabeth ismeretlen képéről
Crabeth 1615 körül érkezhetett Itáliába. A XVII. század második évtizedében Róma minden korábbinál népesebb nemzetközi művésztársadalmában különösen nagy számban voltak képviselve a németalföldiek és a franciák, utóbbiaknak éppen ebben a korszakban jutott vezetőszerep a Caravaggio-hagyomány továbbfejlesztésében. Crabeth a Via Margutta, Via del Babuino és a Piazza di Spagna környékén nyüzsgő északi művészek népes közösségébe tartozott — „Molti Francezi e Fiamminghi che vanno e vengono non li si pou dar regola" — Mancini kesernyés megjegyzése szerint 15 — és az egyházi nyilvántartásokban időről időre találkozunk is a nevével; a San Lorenzo in Lucina Libri Status Animarumainak bejegyzései szerint 1619-ben a Via della Crocen, 1621 és 22-ben a Via dei Ponteficin, 1625-ben pedig a Via Ferratinán lakott „Gualtiero Rabét", „Gualtiero Grabeth pictore." 10 Bár a kor nagy amateurjeihez fűződő személyes kapcsolatairól nem tudunk és nincs adat arról sem, hogy művei valamelyik nagy gyűjteményben szerepeltek volna, úgy tűnik, hogy Crabeth nem szívódott fel a Rómában élő északi festők névtelen tömegében. 1623-ban egyike volt a Bent alapítóinak, Caravaggio-követő honfitársai közül Dirck van Baburennel és Paulus Borral együtt; jól kellett tehát ismernie mindkettőjüket. Képmása a Bent tagjairól készített rotterdami rajzon is szerepel „Wouter van der Gouw alias Almának" néven. 17 A csoportképen látható többek között a nagyon kevéssé ismert Tyman Craft is, aki David de Haen-nal volt közeli kapcsolatban. 18 A Schildersbentben való tagság önmagában lehetővé teszi a legszélesebb ismeretségi szálak feltételezését a Rómában élő németalföldi, sőt más nemzetiségű festők körében, a David de Haen-nal való kapcsolatra utaló tényezőnek mégis külön érdekessége van a műveik közötti stílusrokonság miatt, amelyre Slatkes 19 utalt de Haen Sírbatétele és Crabeth Hitetlen Tamása között. Ugyanakkor de Haen és Baburen a Vincenzo Giustiani környezetében patronált francia festők felé is kapcsolatot jelenthetett, bár Valentin és Renieri a németalföldiekkel elég szoros kapcsolatban volt ahhoz, hogy ne legyen szükség különleges közvetítőre irányukban. A kortárs franciák művészete a budapesti kép tanúsága szerint mély és sokrétű hatást gyakorolt Crabethre. Nem stíluskapcsolat — a középszerűbb tehetségű Crabeth epikusabb karaktere távol áll Valentin drámai feszültségétől, vibráló, nyugtalan árnyékhatásaitól — de budapesti nőtípusának rokonsága a Toulouse-i Judittal 20 a goudai festő francia kapcsolatainak egyik szálára utalhat talán azonos modell felhasználásában. Természetesen egészen más az azonos típus kifejezése a két mesternél művészi karakterükből következően: a telivér szépség a Valentin-i drámai szerepkörből Crabethnél a naiváéba vált át. A budapesti kép szelíd fény-árnyékai, sima felülete a St. Louis-i 15 Mancini, G. : Considerazioni sulla pittura. A. Marucchi és L. Salerno kiadásában. Róma 1956—57. I. 97. ,u Hoogewerff, G. J.: Nederlandsche Kunstenaars te Rome 1600—1725. Uittreksels uit de Parochiale Archieven. Medeelingen de Nederlandsche Historisches Institut te Rome. 1939/IX, 99., 103, 104., 107. o. 17 H o o g e w e r f f, G. J.: De Bentvuegels. Hága, 1952. 48. 1. 18 Hoogewerff: 1952. 48. o. 19 Slatkes, L. J.: Dirck van Baburen. Utrecht, 1965. 40. o. 51 jegyzet. 2(1 B r é j o n, A. — C u z i n, J.— P. : Valentin et les Caravagesques Français. Kiállítás katalógus, Róma—Párizs, 1974. 45. szám. Ugyanezt a típust képviseli a kettévágott Mária Magdolna megtérését ábrázoló kép: C u z i n, J.— P.: Pour Valentin. Revue de l'Art. 1975/28. 55. o.
