Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
SZIGETHI ÁGNES: Wouter Crabeth ismeretlen képéről
és a varsói 7 (112. kép) múzeumban levő jelzett műveivel való összevetés alapján teljes biztonsággal azonosíthatjuk a goudai fiatalabb Wouter Pietersz. Crabeth — Wouter Pietersz. Crabeth II — személyében. A három festmény egyező sajátosságainak lényege a típusok rokonságában, többször azonosságában, a térbeli ábrázolás nehézkességében és a Crabethre rendkívül jellemző barnás alapszínek alkalmazásában foglalható össze. Crabeth Voss alapvető könyvének 8 megjelenése óta szerepel a Caravaggiokövetők névsorában. Kevéssé ismert festő, életrajzi adatai ma sem tisztázottak 9 , a biztosan neki tulajdonítható művek száma igen csekély. A Wurzbach 10 által összegyűjtött alkotások csoportja — az amsterdami Hitetlen Tamás, a berlini Sírbatétel, a két Hamiskártyás, a goudai Csoportképmás, valamint 1862-ből való árverési adat a jelenleg nem ismert, 1641-ből datált Haldokló harcosról — azóta is csak az antwerpeni Pásztor jelenettel 11 bővült, a berlini Sírbatétellel pedig meg is fogyatkozott, minthogy ez a Giustiniani inventárium közlésével David de Haen művének bizonyult. 12 Ezzel a féltucatnyi életmű természetesen világosabbá is vált, s többszörösen értékes gyarapodásként járul hozzá az újonnan felismert budapesti festmény, részben mert műveinek számát jó kvalitású képpel emeli, részben pedig azért, mert művészetének eddig nem ismert összefüggéseire is rávilágít. A budapesti Muzsikusok átadják magukat a zenélés élvezetének, anélkül, hogy elragadni is hagynák magukat tőle. Csak a fiatal lány felé hajló lantos visz némi frivoliást, finom érzékiséget a kép hangjába, amely komoly és tartózkodó marad, távol a holland Caravaggio-követők — sőt Crabeth későbbi — életképeinek harsányságától, s közelebb a franciák — Valentin, Tournier, Renieri — életképeinek hangulatához, bár ezek elmélyült költőiséget a budapesti kép kifejezése nem éri el; mértéktartása, fiatalos üdesége, majdnem bátortalan kifejezése velük rokon. Színezése, a megfestés gondossága, tárgyszerű hűsége viszont honfitársai stílusához kapcsolja; korai stílusát tehát ez a kettősség határozza meg, mert a budapesti kép kétségtelenül a legkorábbi ma ismert művei közül. A Zenélő társaság által jelzett fiatalkori stíluskapcsolatai teljesebbé, jobban értékelhetővé teszik a festőre vonatkozó szűkös ismereteinket. A neves művészcsaládból származó Wouter Crabethről Houbraken 13 elmondja mindazt, ami mai ismereteinknek is lényege; hogy nagyapja, az idősebb Wouter Pietersz Crabeth L, a híres goudai üvegfestő volt; hogy tanulmányait Cornelis Ketelnél kezdte, majd 13 éves utazást tett Franciaországban, „Itáliában és Rómában" — tehát feltehetően más olasz városokban is megfordult. Művei közül a goudai Walwis kápolnába festett oltárképén kívül a Harmen Herberis lövészegyesületéről festett csoportképéről 1 ' 1 tesz említést, amelyen az egyesület tagjaként önarcképét is megfestette. 7 Catalogue of Paintings, Foreign Schools. Varsó, 1969. II, 157. o. 8 Voss, H. : Die Malerei des Barock in Rom. Berlin, 1924. 470—471. o. 9 Születése ismeretlen, meghalt 1644-ben. Az adatokat közli: Catalogus der Tentootstelling van Oude Schilderskunst te Utrecht. Utrecht, 1894. 10 Niederländisches Künstler-Lexikon. 1906. 11 Lásd a 6. jegyzetet. 12 Salerno, L. : The Picture Gallery of Vincenzo Giustiniani. II. The inventory. The Burlington Magazine 1960. 94. o. 13 Arnold Houbraken's Grosse Schouburgh. A. Wurzbach fordításában. Amsterdam, 1880. 179. o. 14 A goudai múzeumban: Catalogus van het Stedelijk Museum te Gouda. Gouda, 1885. 49. o.
