Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
G. AGGHÁZY MÁRIA: „Locus amoenus" és „vinculum delictorum" a reneszánsz művészetében
A későbbi középkortól, a X. századi „Sacramentarium Fuldense" 12 „Agenda mortuorum" részében a 2464-es bekezdésben ez található: „ ... (anima) absoluta omnium vinculo peccatorum, quietis ac lucis aeternae beatitudine perfruatur . .." A magyarországi, 1192— 95-re datált Pray Kodexben a „Ritus sepulturae" egyik részlete így hangzik: „ . . .Domine vite dator et humanorum corporum reparator . . paradisi amenitate confoveri jubeas . . ,". 13 Beda-tól és Bonifatius-tól származnak azok az intelmek, hogy a papok a betegek olaja és az Oltáriszentség nélkül ne utazzanak, hogy a haldoklók ellátására mindig készen lehessenek. 14 Nyilván ezzel függ össze, hogy később a breviáriumhoz, — teljes kialakulásakor, már a XIV.—XV. században, — függelékként hozzákapcsolódik az „Officium defunctorum", különféle litániák és imák, mint a „Commendatio animae". 15 Magistretti nyomán 11 ' még annak is utánanézhetünk, hogy a milánói ritus is használta-e ezeket a formulákat. Az idézett XI—XIII. századi kódexek Milano könyvtáraiból nem breviáriumok, hanem főleg ,,rituale"-k, „manuale"-k, ,,ordo"-k és az ismerős imák, szövegrészletek nagy részükben előfordulnak. így tehát a Sala dette Asse lombsátora a „locus amoenus", de leköti azt a „vinculum delictorum," vagy „peccatorum", vagy „vincula carnis", vagy "vincula horrendae mortis". Ez az utolsó már Gelasiusnál meglevő formula 17 máig megmaradt azokért a halottakért mondott misében, „qui in coemeterio requiescunt". A Leonardo freskó keletkezésének körülményéről egy írásos adatunk van: 1498 áprilisában megígéri a mester Lodovico il Moro-nak, hogy az év szeptemberére befejezi ezt a munkáját. 18 Tekintve, hogy Milano urának felesége, Beatrice d'Esté halálának időpontja 1497. jan. 2., a halotti szertartások szövegeinek ismerete friss lehetett a megrendelő és a művész számára. Ez adhatott aktualitást a vár termébe a „locus amoenus" „bevarázslására". A rákövetkező év folyamán többször is, ismételten felhangzottak a „vinculum delictorum"-tól való megszabadítás könyörgései : a halál utáni harmadik és harmincadik napon, vagy az ősi milanói ritus szerint a hetedik és negyvenedik napon; nov. 2-án, amint az 12 ed. Richter, Gr. — Schőnfelder, Alb. : Sacramentarium Fuldense saeculi X, Cod. theol. 231. Göttingen Univ. Bibi. Fulda, 1912. 300—307. o. Festgabe des G. Card. Kopp. 13 R a d ó, P. : Libri liturgici manuscripti bibliothecarum Hungáriáé. I, Budapest, 1947. 56—57. o. 14 Lehr, F. : Die seramentale Krankenőlung im ausgehenden Altertum und im Frühmittelalter. Freiburg i/Br., 1934. 14—15. o. 15 Bau m er, S. : Geschichte des Breviers. Freiburg i/Br., 1895. 331. o. Csak néhány kiragadott, hozzáférhető példát idézünk: Brev. Fratr. Praed. Impr. Venetiis, cca. 1477—78. 420. o., „rubrica"-k az offie. defunct.-hoz: „A porta inferi" után ,, Absolve quesumus dne animas... ab omni vinculo delictroum..." 425. o.-n kezdődik az „Ordo commendationis animae. Ebben már ismertetett ,, constituât..." és ,, absolve" ..." részletek. Ugyanígy a Brev. secundum morém romane curie..." Impr. Venetiis A. D. 1478, de a fentieken kívül a 563. o. r. és v.-on: absolutio „ab omni vinculo excomunicationis ..." Egy „Tractatus brevis et utilis infirmis visitandis ..." Imp. in incl. civit. Pataviensi. 1482. A bűnbánati zsoltárok kezdőszavai után: „ ... ut famulum tuum quem excomunicationis kathena constringit.. ." stb. 16 Magistretti, M. : Monumenta veteris liturgiáé Ambrosianae. Milano. 1905. 11, 17—18, 28—30, 31—39, 79—86, 91—99, 101, 143, 154. o. 17 H. A. W i 1 s o n, M. A. : op. cit. 310. o. 18 Volker, H. : op. cit. 51. o.
