Garas Klára szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 51. (Budapest, 1978)
G. AGGHÁZY MÁRIA: „Locus amoenus" és „vinculum delictorum" a reneszánsz művészetében
nyugaton a XI. századtól szokásos volt, 10 vagy a halál évfordulóján a miséken és a zsolozsmában. Mint dolgozatunk második részében kimutatjuk, feltételezhető, hogy Leonardo már ifjúkorától ismerte ezeket. A kötelék tehát itt inkább magának a bűnnek jelképe, és nem csupán a nyugati sötétség démonjai ellen használt védelem eszköze. 20 A templomok oltárainak közelében a koraközépkor óta helyezték el a szentek sírjait: pl. Szt. Bonifatius sírját az általa alapított Fulda templomában: ,,. . . media testudine templi, vagy medio templo versus ortum solis in absida." 21 Szintén a templomokba temetkezhettek alapítóik akkor is, ha világi méltóságok voltak: Kölnben, a Maria im Kapitol-ban II. Pipin majordomus felesége, Plektrudis. Az alapítás ideje 689. A sír helye eredetileg a templom főtengelyében, a keletről számított második pillérpár magasságában, a kórus előtt volt. 22 Ugyanezt a helyet kapta meg a firenzei S. Lorenzo főoltára előtt, Verrocchiotól készített síremléklapjának tanúsága szerint az 1464-ben meghalt Cosimo il Vecchio de'Medici, a „Pater Patriae." Igaz, a család uralmával szemben megnyilatkozó elégedetlenségek idején az emléklap dicsőítő feliratait eltávolították és jóval később pótolták azt újra. 23 Az ilyen elhelyezés kitüntető voltáról Vasarinál is olvashatunk. 2 '' A Sta. Maria Novella kórusának kifestésével kapcsolatosan vita keletkezett a régebbi és új patronusok között. A Ricci-ek panaszt emeltek a „magistrato degli Otto," a Nyolcak tanácsa előtt a Tornabuoni család ellen azért, mert a közöttük történt megállapodás értelmében jobb érvényesülést kívántak a maguk régi családi címerének. Azonban „ . . . fu loro detto, che egli no avevano il torto; e che, avendola fatta metter in cosi onorato luogo, quanto era quello, essendo vicina al Santissimo Sagramento, se ne dovevano contentare." Ezekben az esetekben ugyan inkább a misében megjelenő Szentség értendő, mert annak állandó őrzése akkoriban még külön kialakított kápolnákban történt. Erre a célra létesítették a Mediciek a S. Lorenzo Capella del Sagramento-ját, eredetileg a kereszthajó bal szárnyának homlokkápolnájában, Desiderio da Settignano 1461-ben elkészült díszes tabernákulumával. Később 1469—72 között ennek a kápolnának és a szomszédos Sagrestia vecchia közös falának félköríves áttörésébe került Cosimo de'Medici fiainak, Giovanninak (+ 1463) és Pieronak (+ 1469) közös nagyszerű síremléke ugyancsak Verrocchiotól. A megrendelők Piero fiai voltak: Lorenzo il Magnifico, meg fivére Giuliano. Az eddigi művészettörténeti irodalom egyhangúan kiemeli, hogy 19 F r e i s t e d t, E. : Altkristliche Totengedächtnisstage .. . Münster, 1928. 47, 48, 50—52. o. Liturgie-geschichtliche Quellen und Forschungen. 24. 30 Troescher, G.: Ein bayerisches Kirchenportal und seines Bilderkreis. Zeitschr. für Kunstgesch. XVII. München—Berlin, 1954. 8—9, 15—16, 29—30, 37. o. Abb. 23., 32—35. 21 B e u m a n n, H. — Groszmann, D.: Das Bonifatiusgrab und die Klosterkirchen zu Fulda. Marburger Jahnbuch . .. XIV, Marburg, 1949. 26., 30. o. 22 Mühlberg, F.: Grab und Grabdenkmal der Plektrudis in S. Marien im Kapitol zu Köln. Wallraf-Richartz Jahrbuch. XXIV, Köln, 1962. 21. o. :î P 1 a n i s c i g, L.: Verrocchio. Wien, 1941. 15. o. Abb. 10. 25 Vasari, G.: Vite ... III, ed. 1963. 158—160. o.
